1. fejezet
Kelletlenül nyitottam ki a szemeimet. Zavart a nap ezernyi beszűrődő sugara, melyek egyenesen az arcomat vették célba. Magamban szidtam csak őket, a számat még fáradt voltam kinyitni. Ez is egy olyan napnak indult, akár a többi…
Felültem az ágyban, és megpillantottam magam mellett Tonyt, aki már megint itt maradt éjszakára ahelyett, hogy lelépett volna a francba, miután megkapta, amit akart. Biztos neki is sok volt az a tequila, amit ittunk – gondoltam, de nem foglalkoztam tovább a problémával, amit pont úgy hívtak, mint őt.
Kiszabadítottam magam a lepedő fogságából, ami valahogy, valamikor körém tekeredett, és ha már úgyis betűzött a nap, lámpaként használtam a sugarait, hogy szemügyre vegyem, van-e rajtam új sérülés. Örömmel állapítottam meg, hogy nincs. Tony újabban leszokott róla, hogy verjen is szex közben, de biztosra soha nem mehettem.
A fürdőbe indultam, hogy lemossam magamról a nyomait, de elhatároztam, hogy utána kidobom, mert dolgoznom kell. És ezt ő is tudta jól – neki dolgoztam. Már fél éve.
Sosem hittem volna, hogy valaha ilyesmire adom a fejem, de nem volt más választásom, és vele tulajdonképpen szerencsém volt. Ő nem akart visszatoloncolni a „családomhoz”, akiktől már legalább ötször megszöktem. A nevelőapám nem értett a szép szóból, miszerint jobban tenné, ha az anyámat részesítené különféle örömökben, és engem is megtisztelt velük, ebből viszont nem kértem. Az első után szólni mertem anyámnak, de az a ribanc csak nevetett, és közölte, hogy hazudok. Egy hétre rá viszont rajtakapta a férjecskéjét, amint épp a bugyimban matat, miközben sírva kérlelem, hogy hagyja abba. Anyám kést tartott a torkomhoz, amíg az a seggfej kiéli rajtam a perverzitását. Biztos voltam benne, hogy annál rosszabb már semmi nem lehet, így leléptem. A későbbiekben még négyszer töltöttem velük egy órát, de csak amíg a zsaruk, akik visszavittek hozzájuk, le nem léptek.
Sokáig az úgynevezett barátaimnál húztam meg magam, de egy idő után mindegyiküknek elege lett. Konkrétan nem mondták, de éreztették, így tovább álltam. Az éjszakákat metróállomásokon és buszmegállókban töltöttem. Egyetlen hátizsákba belefért az életem. Mára sikerült eljutnom New Yorkba, ahol új életet terveztem kezdeni. Nem volt könnyű…
Eleinte minden alantas munkát elvállaltam volna, de senki nem akart úgy alkalmazni, hogy nincs bejelentett lakcímem. Erre mindig az volt a válaszom, hogy adjanak egy lakást és lesz, de nekik meg humoruk nem volt. Kerek kettő hete nem volt mit ennem, csak amit a kukában találtam, amikor a szerencse egy fajtája az utamba akadt.
Tony rögtön a pártfogásába vett, és ami a legjobb volt az egészben: meg sem kérdezte, van-e családom. Még aznap este hazavitt, vagyis csak én hittem, hogy ott lakik, de tévedtem. Egy lepusztult bérházba csalt, ahol bemutatta nekem a lányokat, akiket futtatott. Nem kellett hozzá sok ész, hogy levágjam, mi folyik itt. Eszembe jutott a nevelőapám. Meg az, hogy annál rosszabb nem lehet. Tony felajánlott egy szobát az egyik lakásban, ahol két másik lánnyal kéne együtt laknom, és a keresetemen fele-fele arányban osztoznánk. Ezen kívül ő fizeti a rezsit, a kaját… A korábbi életemhez képest – melyet a szökésemtől tartottam számon –, ez fejedelmien hangzott. Még ugyanazon a napon éjjel megtudtam, mit kell tennem mindezért. Tony mutatta meg. Két napig nem bírtam felkelni az ágyból, aztán adott pár tablettát, és kirakott az utcára.
Hamar beletanultam a „mesterségbe”, nem volt rám panasza, és újabban hál’ Istennek csak heti egyszer jutott eszébe rajtam tölteni a kedvét. Az ütéseit pedig másoknak tartogatta.
A lányokkal is viszonylag jóban voltam, már amennyi időnk ismerkedésre jutott. Vagyis szinte semmi. Lorri volt az egyetlen, akivel együtt, vagyis egy placcon dolgoztam, úgyhogy ő állt hozzám a legközelebb. Nem töltötte még be a tizennyolcat, csak tizenhat volt. Nekem már csak két hónapom volt a nagykorúságig, de… nem érdekelt. Maximum annyiban, hogy nem feltétlen kell elmenekülnöm a rendőrök elől, akik megint hazavinnének, ha lekapcsolnának.
Miután lezuhanyoztam, vittem egy pohár vizet a hálóba, és egyenesen Tony arcára öntöttem.
- Mi a… Hülye picsa, muszáj volt ezt?! – hisztizett rögtön.
- Húzzál haza, mindjárt itt lesz az első melóm – közöltem vele szenvtelenül, és beletúrtam az egyik fiókba, hogy kivegyek némi szexi göncöt.
Előző nap nem volt rá szükségem, „szabadnapot” kaptam, vagyis egyedül Tonyt kellett szórakoztatnom, neki meg nem volt igénye ilyesmire. Csak a testemet akarta. Ma viszont újraindult a „munkahét”, így még kétszer ismételtem el neki, hogy az ő érdeke is, hogy jól teljesítsek, vagyis ne húzzon fel, és hordja el az irháját, különben elesek az ügyféltől.
Mielőtt az ajtó felé indult volna, mégis elé álltam, és odatartottam a tenyeremet a képébe. Duzzogva túrt a zsebébe, és elővett egy pici zacskót. Huszonegy tabletta volt benne. Egy heti adag. Amint magamra hagyott, a többi mellé raktam a matracom alá. Jobb – illetve rosszabb – időkre tartogattam, vagy ha valamelyik másik lánynak szüksége volt rá. Én már leszoktam róla. Csak kivételes esetekben nyúltam hozzá; amikor rám tört a kilátástalanság. Szerencsére ez is ritkán fordult elő, de olyankor segített ellazulni, és nem gondolni a szarra, ami az életem. Amikor így tettem, drog nélkül is kibírtam a napi nyolc-tíz alkalmat, amikor különféle válogatott szadisták és perverzek akaratát kell teljesítenem. Jó pénzért… Ez volt a kulcsszó. Amióta két hetet éheztem, újabban pedig magam kerestem meg az ételre valót – Tony az első hónap után közölte, hogy innentől nincs több ingyen koszt –, azóta jobban megbecsültem, mint valaha. Nem raktam félre egy vasat sem, nem volt célom. Ugyan, hova juthatna innen legalulról egy magamfajta lány?
Már dél is elmúlt, mire az első páciensen túl voltam, ugyanis késett. Felráztam utána az ágyneműt, elmentem zuhanyozni, és vártam a következőt. Nappal énhozzám jöttek, nekem meg éjjel kellett menni. A hajnalokat meg a koraestéket tudtam csak alvással tölteni, de ezt sem minden nap. Ha Tony szervezett valamit nekünk, akkor előfordult, hogy három napig nem aludtam. Olyankor is jól jött a hangulatjavító.
Este kilencre már tíz férfi fordult meg az ágyamban és bennem – ezzel túl is teljesítettem a napi limitet, ezért úgy döntöttem, ma már nem engedek magamba senkit. Épp be akartam zárni az ajtót, hogy a „főnökömnek” se támadjon megint kedve hozzám, de elkéstem, mert pont ő kopogott be. Azt hittem, Lorri az, csak ezért nyitottam ki.
- Fél órád van elkészülni – vágott hozzám egy köteg ruhát.
- Mára elég volt – dobtam vissza neki. Ő nem kapta el. A lábainál ért földet a csipkecsomag. A keze viszont a hajamba markolt, és hátrafeszítette a fejem.
- Azt mondtam, fél órád van elkészülni – ismételte meg lassan, szinte szótagolva. – Ötszörös összeget akar fizetni az, aki mára egy csinos, fiatal lányt kért. Próbálj meg nem harmincévesnek kinézni. Legyél ártatlan, szűzies… Ha szerencséd van, nem is kell lefeküdnöd vele, csak… táncolj egy kicsit, illegesd magad. Ahogy tanultad. – Ezzel eleresztett, de úgy, hogy a fal akadályozott meg az elesésben. – Fél óra múlva visszajövök és odaviszlek.
Remek, ezek szerint nem kell gyalogolnom – morogtam gondolatban, miközben összeszedegettem a ruhákat a földről, és a szobámban magamra vettem. Vadiúj volt mind… Igen gazdag pojáca kell legyen az, akit ma ilyen szerelésben kell szórakoztatnom – gondoltam. De ha Tony szerint van rá esély, hogy megússzam az újabb kefélést, ráadásul ötször annyiért, és még arra is hajlandó, hogy kocsival odavigyen… akkor megéri.
Eltűntettem az arcomról a mai harmadik által okozott duzzanat miatti bőrelszíneződést, aztán rágyújtottam, míg Tony értem nem jön. A várakozásaimmal ellentétben nem egyetlen személy előtt kellett illegetnem magam, ahogy korábban ő fogalmazott, hanem egy egész csapat előtt. Valamelyikük szülinapját ünnepelték. Nem próbáltam meg kitalálni, ki az, nem érdekelt.
A hat pasas nyála versenyt csordult a mozdulataimra, de amikor az egyikük meg akart ragadni, hogy más is történjen, a másikuk, aki még elég józannak tűnt, határozottan adta az értésére, hogy ma ő itt az ünnepelt, és kizárólagos jogot formált rám a továbbiakban. Olyannyira, hogy egy idő elteltével a saját szobájába invitált. Rég jártam ilyen puccos hotelben, mint ahol voltunk éppen, így nem bántam, hogy egy kis ideig még maradhatok.
A szobába érve a pasi felém fordult, és így szólt.
- Mennyi, ha azt akarom, hogy egész éjszakára maradj? – Nem kertelt. Ez tetszett. Eszembe jutott, mit mondott Tony. Ezt az illetőt nyilván nem vágja földhöz, ha duplázom a kétezret. Így is tettem. A szeme sem rebbent, amikor elővette a tárcáját, és leszámolta elém a négyezer dollárt. Én vagy egy teljes percig nem kaptam levegőt. Aztán összeszedtem magam, és megtettem az első lépést.
Nem érdekelt tovább, ki ez, ennyi pénzért még a legbrutálisabb bármire is képes lettem volna. Elsőként letérdeltem elé, és bontogatni kezdtem a nadrágját. Ő viszont nem hagyta. Elkapta a kezem, felhúzott a földről, és magához ölelt. Nem szoktam hozzá az ilyesmihez, így el akartam tolni, de ő volt az erősebb. A tekintetében volt valami, ami hamar megtörte az ellenállásomat.
Az még inkább, amikor hozzám hajolt, és finoman megcsókolt. Nem szerettem csókolózni az ügyfelekkel, de úgy gondoltam, a négyezer dollár majd kárpótol azért, ha most megszegem a szabályaimat.
- Engedd, hogy megérintselek – suttogta utána. Engedtem.
Életem legérzékibb, leggyengédebb és legörömtelibb kéjes éjszakáját töltöttem az ismeretlennel. A nevét inkább nem akartam tudni… Úgysem látom soha többé, csak erre a pár mámorító órácskára.
Másnap reggel viszont vissza kellett térnem a valóságba. Tony korán jött értem, hogy hazavigyen.
