19. fejezet

19. fejezet

Nem lubickoltam sokáig, de ennek nem a víz volt az oka. Az kellemes langyosan hamar felfrissített, valami mégis arra ösztönzött, hogy visszamenjek a partra. Mintha egy láthatatlan mágnes vonzott volna kifelé. Egyáltalán nem tetszett, hogy így érzem, de tehetetlen voltam ellene.

Ryan ugyanott ült, ahogy és ahol hagytam, időközben rágyújtott, izzó tekintettel nézte végig, ahogy közeledem, de éppen olyan mértékben fel volt izgulva, mintha még nem csináltunk volna semmit. Vagy amiatt, mert már csináltunk.

Kicsavartam a hajamból a vizet, és lelassítottam a lépteimet, hogy tovább élvezhessem a látványát. Ő sem sürgetett, a pillantása végigperzselte a testemet, míg végül oda nem értem elé. Megremegett a térdem, mert tudtam, mi fog következni. Megint… És alig vártam!

Ha nekem pár hónapja azt mondja valaki, hogy remegni fogok egy kis szexért és ennyire fékeveszetten kívánok majd egy férfit, tuti pofán röhögöm, most mégis ez volt a vágyam. A különbség csupán annyi volt, hogy nem egy kis szexért remegtem úgy, mintha drog volna, hanem nagyon is sok szexért. Rendes kielégülés nélkül más el sem bírtam volna képzelni a dolgot. És nem is kellett tartanom tőle többé, hogy nem kaphatom meg. Adott volt hozzá minden.

- Egy hetem van, hogy megváltoztassam a véleményedet – törte meg a csendet Ryan. A hangjában egyelőre valami olyasmi rezgett, amit a kihívással tudtam volna azonosítani. Én is felvettem a kesztyűt.

- Megpróbálhatod, de nem fog sikerülni – mosolyogtam rá, miközben elvettem mellőle egy párnát, a földre dobtam elé, majd térdre ereszkedtem előtte.

Emlékeztem a legelső találkozásunkra; akkor nem hagyta – legalábbis először nem –, hogy ezt tegyem, de most szó nélkül a hamutartóba ejtette a cigarettáját, és épp csak az elakadó lélegzete tanúskodott róla, hogy ezúttal tényleg nincs kifogása a dolog ellen. Én meg nem haboztam rögtön kézbe, vagyis szájba venni a dolgokat. A kezeim mással voltak elfoglalva.

Ott simogattam, ahol csak értem, izgalmas volt felfedezni a testét majdnem úgy, ahogy korábban ő tette az enyémmel. Eközben egyelőre a nyelvemet használtam annak érdekében, hogy még keményebbé varázsoljam, bár ez szinte lehetetlen feladatnak tűnt, mert már így is egyértelmű szilárdsággal vágyakozott egyetlen dologra. Nem másra, mint amire én, de előbb viszonozni akartam neki némileg a korábban tőle kapott becézgetéseket.

Vele még ez is más volt. Nem szimplán leszoptam, hogy mielőbb elmenjen, mint már olyan sokakat, hanem arra törekedtem, hogy sokáig élvezze, amit teszek, és minél magasabbra gerjesszem vele a vágyait. Tetszett az íze, az illata, a tapintása; örömmel kóstolgattam és szemmel láthatóan neki sem volt ellenére, ahogy játszadozom vele. Csak akkor kezdte szaggatottabban szedni a levegőt, amikor óvatosan belemélyesztettem a fogaimat, majd teljesen elnyeltem.

Ez nem ment egyszerűen, a méretei feszítették a torkomat, még sosem volt ekkora dolog a számban. Ennek ellenére újra és újra magamba engedtem, majd a kezemmel folytattam, a nyelvemet meg végighúztam rajta a golyóitól egész a hegyéig, hogy aztán a csúcsát szopogassam tovább.

Ryan ekkor már súlyosan zihált, én meg arra kezdtem törekedni, hogy végre el is élvezhessen, de idő előtt a hajamba markolt és elrántotta a fejemet. Utána megragadta a karjaimat, ismét az ölébe húzott és belém illesztette magát.

- Inkább így – nyögte. Egyszerre sóhajtottunk fel, alighogy elmerült bennem, majd közös mozgással máris a beteljesülés felé igyekeztünk. – Azt akarom, hogy te is élvezd! – suttogta az ajkaim közé, és tett is ennek érdekében.

Nemcsak a farkát érezhettem mélyen belém fúródni, hanem a csókjai, a cirógatásai is az őrületbe kergettek. Aztán megtudhattam, milyen az, amikor az ember szerelmese karjaiban hal meg.

- Még egy cigit? – kérdezte kis idő múlva Ryan, bár még ő is enyhén zihált. Nemet intettem a fejemmel, megszólalni nem akartam, hogy ne rontsam a szép pillanatot. Most valahogy úgy éreztem, mintha otthon volnék. Rossz érzés volt, vagyis inkább ijesztő.

Mielőtt magukkal ragadtak volna az idióta és főleg kéretlen érzelmek, kibontakoztam zavarom okozójának az öleléséből, mert az sem tett jót, hogy még mindig lágyan cirógatta a bőröm, felkeltem róla, és mivel rögtön fázni kezdtem nélküle, nem kellett megjátszanom a borzongást. Pontosabban még a megérkezésünk óta átéltektől is remegtem, meg ez… úgyhogy nem volt szükséges rájátszanom.

- Bemehetnénk? – kérdeztem halkan. – Kicsit hideg van.

Ryan azonnal elengedett, amikor elhúzódtam, most meg nem felelt rögtön, csak vizslató pillantásokkal méregetett.

- Minden rendben?

- Persze – hazudtam, majd elfordultam, hogy bemenjek a házba, mielőtt rájön, mi bajom.

Ő azonban felállt, és megragadta az egyik kezem.

- Én csináltam valamit rosszul? – Alig hittem a füleimnek. Ezt most tényleg megkérdezte? Ránéztem és megdöbbentem. Bizonytalannak tűnt. – Kérlek, mondd meg, ha igen.

Sosem gondoltam volna, hogy ezt megérem: a fölényeskedő beképzeltség eltűnt, és valami egész más lépett a helyébe; szinte félszegnek látszott.

Kezdtem összezavarodni ettől. Tőle.

A szállodában gazdag, idejét prostikkal múlató aranyifjúnak tűnt. Az első újratalálkozásunkkor Martin házában először a megközelíthetetlent adta elő, majd a hősszerelmest. Utóbbiból még egyszer ízelítőt kaptam a lábadozásomkor. Közte kérdések és habozás nélkül önzetlenül segített Bennek, amikor erre volt szükségem, utána lelépett a nejéhez, ma majdnem elérte, hogy megsajnáljam, amiért anno hiába keresett, és szinte bántam, hogy mennem kellett dolgozni, a póker alatt pökhendi volt, az ideérkezésünk után megerősítette az aranyérmes státuszát, az előbb csaknem szerelmet vallottam neki, mert olyan gyengéden bánt velem, most meg… bizonytalan? Éppen ő?

- Nem csináltál rosszul semmit, csak fázom – feleltem könnyedén, nehogy gyanút fogjon a bennem zajló háborúról önmagammal, és a hitelesség kedvéért még el is mosolyodtam.

Elhihette, mert nem akadékoskodott többet, helyette magához húzott, egy apró csókot nyomott az ajkaimra, majd ő vezetett be a házba.

- Egy forró fürdő, és egykettőre felmelegszel – súgta közben.

A hálóba érkeztünk, ahonnan kiláttam a nappaliba, ahol a ruhám még mindig a kandalló előtt hevert összegyűrve a szőnyegen, az ő ruhái meg idebent, de nem foglalkozhattam többet a körülnézéssel, mert egy fürdőszobába értünk, ahol Ryan rögtön a kádhoz lépett, de megláttam a sarokban a zuhanyfülkét is, így mielőtt megnyitotta volna a csapot, megállítottam.

- Gondot okozna, ha inkább egyedül zuhanyoznék?

Még épp időben szóltam. Számíthatott a kérdésemre, mert rögtön érkezett a válasz:

- Nataly, nincs miért szégyenkezned – fordult felém.

Nemcsak a közelsége, a meztelensége is túl erős befolyásoló hatással volt rám, és ettől akartam megszabadulni, úgyhogy tévedett, de ezt nem árulhattam el neki.

- Nem szégyellem magam, csak… szeretnék pár percig egyedül maradni – néztem rá bocsánatkérően. Megértette.

- Minden perc pazarlás nélküled – sóhajtott egy bánatosat, míg megcirógatta az arcom, de aztán elengedte a kezem. – Rendben van. Kint várlak.

- Köszönöm.

Miután Ryan becsukta maga mögött az ajtót, megkerestem a szemem sarkából a tükröt, hogy aztán véletlenül se forduljak majd abba az irányba, aztán beálltam a tusolóba. A gondolatataim még akkor is üresek voltak, amikor magamra nyitottam a vizet, de aztán ráébredtem a tetteimre.

Ennek tényleg nem lesz vége a nap első sugaraival. Egy teljes hétig leszek itt összezárva vele, ráadásul önként, magamtól döntöttem így. Ha ott, mindenki előtt felfedem az utolsó lapomat, most valaki mással kefélnék, és az reggelre véget érne, de voltam olyan hülye, hogy ne döntsek józanul, bár ezt nem kenhettem az éhgyomorra ivott pezsgőre, mert annyira nem ártott meg.

Ben tudta, és Martin is tudta, hogy én fogok nyerni, de egyikük sem akadályozott meg vagy figyelmeztetett, hogy ne kövessem el ezt a baromságot.

De tényleg baromság? Talán csak ki akartam élvezni, hogy magam dönthetek és én az „egy hét plusz Ryan” kombináció mellett tettem le a voksomat. Mert megtehettem. Akkor miért vagyok most így összezavarodva? Ezt már a második alkotóelemnek köszönhettem. Senkinek nem sikerült volna így megkuszálni az érzelmeimet, de Ryannek igen.

Egy hét. Féltem, hogy nem lesz elég, vagyis túl sok lesz, és a végén még rosszabbul járok.

Fogalmam sem volt róla, mit tegyek, de mivel többnyire vállalni szoktam a tetteimért a felelősséget – akármilyen őrültség legyen is –, most sem futamodhattam meg.

Gyorsan lemosakodtam, majd jobb híján egy fürdőlepedőt csavartam a testem köré, és mielőtt tovább töprengve alkalmam nyílhatott volna meggondolni magam, kinyitottam az ajtót.

Láttam, hogy Ryan kint áll a teraszon, a korlátnak dőlve, de nem a messzi távol hajnalfényei kötik le a figyelmét, hanem a pohara tartalma. Időközben ő is lezuhanyozhatott, mert a haja vizesnek tűnt, és egy másik nadrág volt rajta, nem az, amit az idejöttünkkor viselt.

Kiléptem hozzá, mire felemelte a fejét, de nem viszonozta a mosolyomat.

- Ez jólesett – céloztam könnyed hangon a zuhanyzásra, majd a korlátra támaszkodtam mellette és elbámultam a napfelkelte felé.

- Miért jöttél el velem? – tette ekkor fel azt a kérdést, amire valahol már számítottam. – Te nyertél, nem lett volna muszáj…

- Így akartam – vágtam közbe.

- És most mit akarsz?

Ez már nehezebb kérdés volt. Míg a jó válaszon tűnődtem, ő letette a poharát, és felém fordult. Éreztem, hogy a tekintete végigsiklik rajtam. Felelet helyett aztán inkább megmutattam neki a választ.

Az egyik kezemet elvettem a korlátról, és oda sem nézve markoltam meg azt a részét, mellyel nyilvánvalóvá tettem, hogy mit akarok, de mielőtt másodszor végigsimíthattam volna rajta, megragadta a csuklómat és elhúzta magáról a kezem.

- Ezt! – tiltakoztam.

- Nem – rázta meg a fejét és újra feltette a kérdést: – Nem azt kérdeztem, én mit akarok szerinted, hanem hogy te mit szeretnél? – Nem értettem a dolgot. Miért számítana az, hogy nekem mi a kívánságom? Ryan látta az értetlenkedésemet, így hozzátette: – A helikopter, ami idehozott minket, itt áll a ház mögött. Van benne egy táska, abban pedig az a négymillió, amit… a fogadáson nyertem. A tiéd. Oda mész vele, ahová csak akarsz. Új életet kezdhetsz… Kiszabadulhatsz ebből a világból.

Miközben beszélt, az ujjaink összefonódtak és a hüvelykujjával gyengéden cirógatta a kézfejemet. Ez nagyobb hatással volt rám, mint a lehetőség, amit aranytálcán kínált nekem. Ezúttal könnyebben ment a válaszadás.

- Szívesebben maradok itt veled. – Komolyan gondoltam. Már rájöttem, hogy csakis miatta akartam elveszíteni a párbajt. Vele akartam lenni.

Ryan a várakozásaimmal ellentétben nem lett látványosan boldog attól, hogy így feleltem. Máris fény derült rá, hogy miért.

- Meddig?

- Egy hétig. – Úgy voltam vele, hogy inkább ez az egy, előreláthatóan mámoros és csodálatos hét vele itt, majd a biztos élet nélküle, mint a pénz és a bizonytalan jövő szintén nélküle.

Nem tetszett neki a választásom, pedig nem lehetett volna oka panaszra. Tudtam és ő is tudta, miről szól ez az egy hét: szex orrvérzésig, vagy ameddig bírjuk szusszal, hogy a végére kellően egymásra unjunk, és menjen ki-ki a maga útján.

Ő azonban csak felsóhajtott a válaszom hallatán, és ezúttal a tenger felé bámult.

- Miért nem hagyod, hogy segítsek? – dühöngött közben. Éreztem, hogy mérges, nemcsak a hangja árulkodott erről, hanem az is, ahogy a korlátot szorította.

- Hagytam, hogy segíts. Megmentettétek az életemet – motyogtam, mert bár nem féltem tőle, nem ismertem még annyira, hogy biztonságban érezzem magam a haragja elől.

- Tudod, hogy nem erre gondoltam. A rohadt életbe, Nataly! Mit kell még tennem, hogy meggyőzzelek, ez az élet nem neked való?! – kiabált, mire a parton kószáló sirályok hirtelen csapatostul emelkedtek a magasba.

- Mindenki a maga sorsának a kovácsa – mondtam halkan, direkt nyugodt hangon az ő kitörésére válaszul. – Én ezt az életformát választottam. Semmi máshoz nem értek…

- Még fiatal vagy! – vetette közbe, de nem bírt leállítani.

- Ezt az életet már ismerem – folytattam zavartalanul –, és azt is megtanultam, mire kell vigyáznom. És kivel. Így… biztonságban érzem magam. Én irányítok.

- Szóval inkább dobod magad oda gazdag pojácáknak, csak azért, mert így neked könnyebb? Mert félsz attól, mi lesz, ha nem kellesz már senkinek? – Ráhibázott, valóban féltem, de nem ettől.

- Tévedsz, ez más…

- Miben más? Kérlek! – nézett rám könyörögve. – Legalább… gondolkodj rajta! Ha nem akarsz elmenni most, akkor egy hétig itt maradunk. Amíg ez letelik, van időd végiggondolni a dolgot. Csak ennyit kérek, semmi mást – adta alább a követeléseit. Nyilván rájött, hogy hiába győzködne, nem menne vele semmire. Hát, ennyit simán megígérhettem. Végtére is, nem fogadtam meg még semmit.

- Rendben – bólintottam, mire hallhatóan megkönnyebbült sóhaj szakadt ki belőle.

- Köszönöm!

Nem értettem, miért olyan baromi fontos neki a sorsom, hisz… a saját életével kéne inkább törődnie. Meg a feleségével. Nem pedig egy utcalánnyal.

Mivel a jelek alapján arra következtettem, valamelyest csillapodott a dühe, a vállára raktam a kezem, onnan pedig a hátára simítottam a tenyerem. Jó érzés volt érezni az ujjaim alatt a bőre melegét, olyan… biztonságos.

Megijesztett az érzés, úgyhogy elkaptam a kezem, de ő ekkorra már ismét felém fordult. Úgy tűnt, kérdezni akar még valamit, de aztán enyhén megrázta a fejét, kézen fogott, és behúzott magával a házba.

Csak most vettem észre, hogy milyen csodaszép a szoba, amelyben itt először szeretkeztünk. Mintha csak a mézes heteinket töltenénk. Erre a képtelen gondolatra elmosolyodtam. Nem vettem észre, hogy Ryan engem figyel, de a reakciómra megtorpant, és neki is kis mosolyra húzódott a szája.

- Gyönyörű vagy – bókolt. Elhittem neki, de csak most és csak neki. Ez nem előre eltervezett bók volt, nem is azért mondta, hogy az ágyba rángasson, hisz azon már túl voltunk. Felelni viszont nem tudtam rá, zavarba hozott. – Gyere! – húzott az ágy mellé, majd lassan kioldozta a melleim között megcsomózott fürdőlepedőt, melyet még az előbb csavartam magamra zuhanyzás után.

Lassan simította le rólam, a tekintetében pedig újra fellobbant a vágy. Én is felé nyúltam, hogy folytassuk végre, amire mindketten vágyunk, de most is lefogta a kezem.

Ezt már nem toleráltam egy ingerült sóhaj nélkül.

- Aludjunk egy kicsit – mondta halkan. – Utána… folytatjuk. – Ez megfelelő kompromisszumnak tűnt, de volt egy olyan gyanúm, hogy ő nemcsak a szexről beszélt. Hanem a győzködésem is a magának feladott házi feladatai közé tartozott.

Mivel tudtam, hogy én fogok nyerni, nem haboztam beleegyezni az ajánlatba – igazság szerint már alig álltam a lábamon.

Ahogy a hajnal fényei lassan a szobába kúsztak, leheveredtünk egymás mellé az ágyba, Ryan magához ölelt, és addig cirógatott, míg el nem nyomott az álom.

A gondolataim álmomban is folytatódtak, csak épp nem úgy, ahogy ébren. Ébren még azon tűnődtem, hogy egy ilyen pasi mi a fenét törődik így velem? És miért ilyen gyengéd? Miért csinál úgy, mintha porcelánból volnék, és mi a francért nem hagy inkább békén, miután megdugott?

- Szeretném, ha boldog lennél. Boldoggá akarlak tenni, Nataly – hallottam álmomban a feleletét. Na, ébren ilyet aztán tuti nem mondana nekem soha. – Szeretlek. – Ilyet meg végképp nem. Álmomban viszont olyan szépen hangzott, hogy hagytam azt folytatódni.

A szavak meg csak jöttek, jöttek… És máris a boldogság tengerén lebegtem.