Egy hírrel kezdem: nem tudom, melyikőtök olvasta az All you need is love c. sztorimat, de aki igen, ahhoz szeretnék most szólni. Az a helyzet van, hogy azt a történetet rohadtul megcsavartam :D És idő kéne, hogy 1. végigolvassam én is, hogy aztán kibogarásszam, milyen kérdésekre is kéne pontos választ adnom a továbbiakban, de időm most nincs, 2. meg is írni a folytatást...
Ezek miatt egyelőre az a dolog tuti szünetel, ezt a sztorit írom meg a Just Yourst, amikor időm, agyam, energiám ereszti, és majd ha ezekkel végeztem (vagy előbb, ha lesz rá kapacitásom), akkor esek csak neki az AYNIL folytatásának és befejezésének. Fogalmam sincs, mikor, lehet hogy csak ősszel.. passz. Most erre a kettőre koncentrálok, úgyhogy arra egyelőre ne számítsatok. Majd ha már annak is nekikezdek, akkor mindenki kap rá meghívót, ahogy ezekre is, és eldöntheti, hogy érdekli-e, vagy sem.
Ennyi, és fejezet lentebb :)
D.
16. fejezet
Tartottam a másnapi ébredéstől, de még inkább Ben reakciójától. Isteni éjszakát töltöttünk együtt, mégis féltem, hogy befolyásolni próbál majd a továbbiakat illetően, esetleg jogot formál rám, az aggodalmaim azonban feleslegesnek bizonyultak.
Már javában cigiztem az erkélyen úgy délután kettő óra környékén, és a táncoló napsugarakkal nyugtattam magam, amikor előbújt a hálóból, még álmosan levetette magát az enyémmel szemközti székbe és kiszolgálta magát a cigiből.
Figyeltem, mit fog tenni vagy mondani a következő pillanatban, közben pedig eszembe jutott, mit mondtam egyszer Lorrinak. Váltig állította, hogy Ben belém van zúgva, de tudtam, hogy Lorri is belé, így nagylelkűen neki adtam:
- Ha ez a beszélgetés a suliban zajlana köztünk, azt mondanám, hogy a tiéd lehet… – Vagy valami ilyesmit.
Most viszont örültem, hogy Ben az enyém lehetett múlt éjszaka. Aztán elszégyelltem magam. Ha Lorri még élne, nem rángattam volna az ágyamba tegnap.
Sikerült összezavarodnom, de aztán az összezavaró fél megszólalt, és kisimította az idegeimet.
- Köszönöm az éjszakát. Mindig őrizni fogom az emlékét – mosolygott rám kedvesen.
Tehát nem fog repetáért rimánkodni, remek!
- Én is – feleltem megkönnyebbülten, mégis némi szomorúsággal a szívemben. Sajnáltam, hogy nem lehet több.
- De ha bármikor úgy érzed, hogy… akárhogy, akkor tudod, hol találsz. – Tudtam. Ám azt meg mindketten tudtuk, hogy még ha úgy is fogom érezni, nem kínzom magunkat azzal, hogy bonyolítom a most sem egyszerűt.
- Kösz, Ben! – Őszintén hálás voltam neki azért, hogy nem támaszt követeléseket, épp ellenkezőleg: tök normálisan reagálta le a szakításunkat.
Elszívtuk a cigijeinket, majd a továbbiakban már csak a munkánkra koncentráltunk.
- Lassan indulnom kell a reptérre – emelkedett fel egy idő után. – Valami gazdag falatot hozok neked éjszakára – vigyorodott el. – Lehet, hogy többet is. Az úton majd elbeszélgetek velük, hátha tanácsra lesz szükséged, kit válassz.
Ez nem is volt hülyeség.
- Ha megteszed, részesedést kapsz – biztosítottam, de neki más indokai voltak.
- Csak azt szeretném, hogy jó kezekben légy! – Kedves volt. Olyannyira, hogy más körülmények között habozás nélkül bele bírtam volna szeretni, de így… – Ja, meg akartam még kérdezni… – fordult vissza elmenőben –, ugye nem lesz következménye annak, amit tettünk? – pillantott a hasam irányába. Nem volt nehéz felfogni, mire céloz.
- Nem – ráztam meg a fejem. – Martin erről is gondoskodott. – És valóban. Körülbelül egy hete kaptam egy injekciót az itteni orvosomtól. Azt mondta, biztosabb, mint a gumi, ami kiszakadhat, vagy a gyógyszer, aminek a hatékonysága kérdéses lehet, ha alkoholt fogyasztok rá, és így elfelejteni sem fogom.
- Pedig már azt reméltem, elvehetlek feleségül – sóhajtott Ben egy színpadiasat, de aztán elkomolyodott. – Vigyázz magadra!
Édes volt, hogy aggódik értem… Jutalmul megajándékoztam még valamivel: felálltam, közelebb léptem hozzá, és egy „kösz, Ben” kíséretében megcsókoltam. Egy percig viszonozta csupán, aztán ő tolt el magától.
Úgy tűnt, mintha mondani akarna még valamit, de inkább alig láthatóan megrázta a fejét, aztán belépett a szobába. Az erkélyajtóból figyeltem, ahogy összeszedi, magára kapkodja a ruháit, és kilép az ajtón. Ekkor visszaléptem a napfényre, és a korlátra támaszkodva néztem, ahogy átvág a gyepen a főépület irányába. Addig figyeltem, amíg el nem tűnt a szemem elől.
Kicsivel később Vanessát láttam meg közeledni ugyanarról. Sejtettem, hogy ő jön majd a segítségemre az estével kapcsolatosan, úgyhogy leültem, és vártam, hogy ideérjen.
Körbejárattam a tekintetem a birtokon, a tavon… igyekeztem nem gondolni semmire, de aztán megpillantottam valamit. A fűzfák között. Mintha egy alak suhant volna keresztül a fák lelógó ágai között… Most már direkt csak oda figyeltem, hátha biztos lehetek benne, hogy akit láttam az, akire gondolok, de megszűnt a mozgás. Vanessa pedig megérkezett.
Rögtön neki is kezdett a felkészítésemnek.
- Először is végy egy fürdőt! – osztotta ki az első parancsot, miután a fürdőszobába cipelt. A magával hozott táskából mindenféle üvegcséket és kristályokat vett elő, majd sorban öntött némelyikből a kádba zúduló vízbe.
Azonnal rájöttem, hogy valami boszorkányosat művel, mert a víz barackos krémszínűre színeződött, valamint enyhén pezsegni kezdett. Egy normális fürdővíz sosem csinált volna ilyet. Elképzeltem, hogy temérdek piranha zabosítja fel így, és máris nem volt kedvem beleülni. Vanessa volt az, aki a pongyolám lesegítését követően mégis rádumált, pedig volt még néhány egyéb félelmem is.
Aztán ez megváltozott, amint engedelmesen a habok közé ereszkedtem.
Minden porcikám bizseregni kezdett, és mintha ezernyi ujj masszírozta volna a bőröm. Az illatfelhő is hozzásegített a tökéletes ellazuláshoz, így a kád peremére hajtottam a fejem, és még a szemeimet is lehunytam a teljesebb hatás érdekében.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem pihenéssel telt az éjszakád – kuncogott mögöttem Vanessa, miközben elkezdte mosni a hajam. – Azokat a harapásokat el kell majd tűntetnünk a lapockádról… De előbb lazíts egy kicsit. Ma éjjel minden férfi a kívánságaidat fogja lesni. Le fogod nyűgözni őket. A tenyeredből esznek majd. Vagy a testedről, ez csak rajtad múlik. – Halkan beszélt, én meg tényleg ellazultam ennyi kényeztetéstől. – Sokan lesznek, de csak egyet választhatsz. Nem fog megsértődni a többi, tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Akit pedig ma éjszaka kitűntetsz a kegyeiddel, örök lekötelezetted marad. Talán beléd is szeret egy kicsit. Ez csak attól függ, mennyire játszod jól a szerepedet. Emlékezz arra, amit tanultál. Ébressz benne szenvedélyt, vágyat, érezze azt, hogy csak rá van szükséged, hitesd el vele a szerelmet, adj meg neki, mindent, amire csak gondol… A gondolatait nem lesz nehéz kitalálnod, az érintései, a csókjai magukban hordozzák majd mindet. Te csak tedd azt, amit a tested diktál. Úgy érzem, jobban tudja, mit akarsz, mint te magad. Hagyatkozz az ösztöneidre, azok majd irányítanak. Ahogy múlt éjszaka is tetted. – Erre nem reagáltam, hiszen igaza volt. Az egyetlen cáfolatot a fia említésével tehettem volna, ezt azonban nem akartam.
Vanessa folytatta a kényeztetésemet, de már alig figyeltem a szavaira. Lassan álomba merültem.
Álmomban valóságos kezek cirógattak, egészen pontosan kettő. Végigkúsztak a testemen a bokámtól indulva a térdeimen és a combjaimon át egész a csípőmig, ott az oldalam felé közeledtek, a derekam után pedig a melleimre simultak.
Nagyon ismerős volt az érintés. Mintha tegnap lett volna…
A szememet meg sem próbáltam kinyitni, mert tudtam, hogy akkor szertefoszlana az álmom, pedig én akartam, hogy még tartson. A szám viszont elnyílt, mikor a férfi nyelve érzékien körbesimogatta az ajkaimat. A csókja azonnal lángra lobbantotta a vérem, a szívem hangosan dübörgött a mellkasomban, a testem pedig megremegett.
Ez már túl valóságos volt. Látni akartam, hogy tényleg ő csókol-e, de amint megrezzentek a szempilláim, elszakította magát tőlem, és suttogva rám szólt:
- Hagyd csukva a szemed! Most nem akarom felébreszteni Csipkerózsikát…
Engedelmeskedtem. És ő újra megcsókolt. Az egyik keze közben elindult a hasam irányába, de ott sem állt meg. A lábaimat óvatosan széttárta, aztán megérintett. Nem dugta belém az ujjait, csak kívül simogatott, de mindennél magasabbra szította így a vágyaimat.
Én is meg akartam érinteni, de nem bírtam megemelni a karjaimat. Tartottam tőle, hogyha megteszem, éppúgy szertefoszlik a fantáziám alkotta csoda, mint akkor történne, ha kinyitnám a szemeimet… Úgyhogy ehelyett csak a kényeztetéseket élveztem, és elkábultam a csókok közt suttogott szédítő szavaktól. Már minden részem remegett, kívántam azt a csodás érzést, ami megsemmisít, akartam, hogy felemésszenek a lángok!
Egy sikoly fullasztotta magába a gyönyörömet, aztán már csak győztem levegő után kapkodni.
Az ujjak eltűntek rólam, a csókok is véget értek, én pedig teljes káprázatban igyekeztem felfogni, hogy ami történt, igaz volt-e vagy tényleg csupán álom? Muszáj volt tudnom!
Az igazságra felkészülve úgy döntöttem, kockáztatok.
Kinyitottam a szemeimet, de már csak az ajtó csukódását láttam, mely eztán rögtön nyílt is. Vanessa lépett be.
Lesütöttem a tekintetem, nehogy észrevegye, mi történt velem, de így meg én nem vettem észre, hogy nem rám néz rögtön, hanem helytelenítő pillantást vet a korábban tőlem távozó illető után, majd kényszeredett mosolyt ölt, és odalép hozzám.
- Lassan ideje kimásznod a vízből, masszázs következik! – szólalt meg lágyan, és még segített is ebben.
Amint felemelkedtem, egy fürdőlepedőt tekert a testem köré, és átkísért a hálóba. Kerültem a tekintetét meg a beszédet is, miközben felfeküdtem az időközben idevarázsolt asztalra, aztán hagytam, hogy szárazra törölgessen.
A fürdőtől már amúgy is illatossá vált bőrömre testtájanként más-más illatú olajokat és krémeket locsolt, majd ezeket külön-külön belém masszírozta. Ha nem tudtam volna, hogy nő simogat, vagy nem az imént lett volna részem némi érzéki mámorban, még tán fel is izgultam volna, olyan erotikusan csinálta, de ez a két tény kizárta az élvezetet.
- Figyeld a mozdulataimat – szólalt meg halkan. – Egy szimpla érintéssel is tudnod kell örömet okozni. Ez is segíthet benne, hogy a partnered az egyetlen férfinak érezze magát a világon. – Vagyis meg kell dolgoznom a pénzemért… – Meg kell tanulnod használni a tested minden hatalmát és erejét. Szerintem képes vagy rá… Te erre születtél, Nataly. Annál a rémes alaknál nem bontakozhatott ki a tehetséged. Régen máglyán égettek volna el boszorkánynak bélyegezve, amiért ilyen igéző hatással vagy a férfiakra. És a nőkre. – Na, leszbikus hajlamaim aztán tuti, hogy soha nem voltak, de mielőtt ezt szóvá tehettem volna, folytatta: – Már a múltkor is sikerült kivívnod néhány hölgyvendégünk ellenszenvét. És életre keltened a féltékenységüket. No meg a férjeik szenvedélyét. Akárkit is választasz ma éjszakára, mindenkinek forró éjszakát szerzel. A puszta jelenléted lesz rájuk olyan elemi hatással, hogy a végén már a neved említése is vágyat gerjeszt mindannyiukban.
Ha a Vanessa által mondottakban csak egy cseppnyi igazság is rejlett, akkor már értettem, miért rohant haza Ryan a feleségéhez. De most sem akartam rá gondolni, arra meg pláne nem, ami a fürdőszobában történt – akár álom volt, akár valóság –, úgyhogy inkább további leckéket vettem végzet asszonyaságból.
Mire Van befejezte a masszázst, csaknem a középhaladó szintre értem, legalábbis ami az elméletet illeti. A gyakorlatra már nekem egyedül kellett rájönnöm két órával később.
Időközben kaptam egy szobalányt, vagy valami hasonlót, aki segített az öltözködésben, miután kiválasztottam a ruhát, melyet viselni szándékoztam. Marie volt az is, aki a sminkemet elkészítette, ügyelve a Ben által lapockámra pecsételt fognyomok alapos eltüntetésére.
- Mon Dieu, Mademoiselle! – csapta össze a tenyerét, mikor felálltam, hogy a falnyi tükör előtt körbefordulva megtekintsem az órákig tartó készülődés végeredményét. – Vous êtes fascinant!
Nem értettem, mit mond, de az arcáról le bírtam olvasni, hogy mit gondol. Egy pillanatig szerettem volna a helyében lenni. Hiába tartotta jónak a végeredményt meg az összhatást, rá nem vártak olyan megpróbáltatások, mint rám ma éjjel.
Miután kigyönyörködte magát bennem, fogott egy lapos dobozt – olyan óriáspizzás doboz mérete volt, meg is éheztem rögtön –, és kinyitva az orrom alá dugta. Sajnos nem kaja volt a tartalma, annál valami sokkal… lélegzetelállítóbb.
Majdnem rögtön megvakultam a gyémántok és egyéb drágakövek csillogó fényeitől. Hosszasan nézegettem a kisebb vagyont érő kincseket, de egyiket sem volt merszem felvenni. Elhessentettem Marie-t a dobozzal, és csupasz füllel, nyakkal, csuklóval meg ujjakkal fordultam ismét a tükör felé.
A selyemruha lágyan lengte körbe a testemet, fedetlenül hagyta a vállaimat és a karjaimat, egy hosszú sálszerű tartotta csak rajtam, mely a derekam körbeölelése után cselesen kúszott a nyakamba, a tarkómnál pedig egy gyűrű fogta össze a végeit.
Utoljára akkor viseltem ilyen előkelő szerelést, amikor Tony hozott ide magával. Most is miatta voltam itt, legalábbis közvetetten. Nem akartam a dekoltázsomra nézni, anélkül is tudtam, hogy ott van a neve. Csupán más számára láthatatlanok a betűk.
- Elkészültél? – nyitott be ekkor Vanessa és ahogy végigmért, észrevette, hogy nincs rajtam ékszer. Egy pillanatra elgondolkodott, majd rám mosolygott. – Tökéletes ártatlanság – jegyezte meg elismerően –, akinek az értéke felbecsülhetetlen. – Aztán az idejövetele valódi okát is elárulta. – Martin azt kéri, késs egy kicsit… mondjuk fél órát. Úgy hatásosabb lesz a belépőd. – Mielőtt megkérdezhettem volna, lesz-e kísérőm, már el is tűnt.
Hát igencsak a véletlenre bíztak mindent, ugyanis fél óra múlva sem jött értem senki. Addig megittam némi konyakot, elszívtam három szál cigit, és végül türelmetlenül elindultam. Szerettem volna már a lényegnél tartani, sőt, lehetőleg túl is esni rajta.
A főház felé lépdelve azon gondolkodtam, vajon sikerül-e majd a választottammal is olyan felszabadultan szexelnem, mint előző éjszaka Bennel. Mivel szerencsére rám bízták a döntést, elhatároztam, hogy olyan valakit tisztelek majd meg, akihez legalább egy picit vonzódom, és így talán nem esik nehezemre a Vanessa által számba rágott sok minden gyakorlatba történő átültetése.
Mire ezt végiggondoltam, oda is értem a kastély elé, de nem akartam a főbejáratot használni, mint a vendégek többsége, így a hátsó ajtó felé osontam. Ha tökéletes bevonulást várnak el tőlem, akkor megkapják, de addig nem láthat meg senki. Azért most jól jött volna minimum egy kis fű, vagy pár tabletta, hogy ne legyek olyan ideges…
A házba lépve rögtön megbántam, hogy ilyen engedelmes voltam. Egyedül arról az apróságról feledkeztem meg, hogy ez a palota egy valóságos labirintus. Amolyan Minotaurusznak való… Még félórányi bolyongás után sem találkoztam élő emberrel, csak kísértetek lengették a folyosók nyitott ablakaiban a függönyöket, ezért úgy döntöttem, pihenek egy kicsit.
Találomra benyitottam az egyik ajtón. Egy üres szoba volt, az erkély viszont tárva nyitva. Kiléptem, hogy hátha valamit látva-hallva sikerül eligazodnom.
Mázlim volt. A vastag falak elzárták előlem a hangokat, de alig néhány erkélynyire lehetett a buli, arról hallottam ugyanis a muzsikát, a beszélgetések moraját és a nevetgéléseket.
A gyomrom rögtön diónyira zsugorodott. Megint átjárt az én-nem-tartozom-ide érzés, de elmenekülni nem volt értelme. Meg amúgy is, hova mentem volna?
Vettem néhány mély lélegzetet, majd megfordultam, hogy a rejtekemből előbújva bevessem magam az elit világ gazdagjai közé. Csakhogy ez a terv is átmenetileg meghiúsult. Nem halottam motoszkálást, de azt láttam, hogy valaki immár van még a szobában rajtam kívül… És pont az ajtót állja el előlem.
- Örülök, hogy talpra álltál, Nataly. – Nem akartam, hogy hasson rám a közelsége, de mégis remegni kezdett a térdem, megszólalni meg szimplán képtelen voltam. Ő oldotta meg a helyzetet. – Megengeded, hogy veled tartsak? – nyújtotta a karját.
Csapdát sejtettem, ezért nem fogadtam el, mire megkért, hogy ne féljek tőle.
- Nem félek semmitől… és senkitől! – vágtam vissza dacosan. Azt a világért sem árultam volna el, hogy kizárólag az utóbbi idők nyugalma miatt kibontakozó érzelmeim aggasztanak.
- Akkor…? – mosolyodott el. Olyan volt a mosolya, mint azon a felejthetetlen éjszakán. Vagy mint mikor lábadoztam…
Elfogadtam a sorsom. Valamiért idejött értem, és bár tényleg erős veszélyt sejtettem a nyilvánvalóan tisztességtelen szándékai mögött, közelebb léptem hozzá.
A pulzusom már a tekintetétől is az egekbe szökött, de amikor kézen fogott… mintha áram rohant volna végig a testemen. Ben is ki bírt váltani belőlem hasonlót, de még az is eltörpült emellett a szenvedélyorgia mellett.
Aztán bekövetkezett, amitől tartottam.
- Maradjunk itt! – suttogta Ryan parancsolóan és egyúttal vágyakozva. – Töltsd velem az éjszakát!
Felháborított, amiért közben magától értetődően átölel, és a szája birtoklóan végigsiklik a nyakamon. Túl szorosan préselődtünk egymáshoz, így eltolni nem tudtam, csak a hangommal voltam felfegyverkezve, de nem sikításra akartam használni. Inkább néhány keresetlen szóval kívántam lohasztani a máris érezhetően feltámadó vágyait, ezzel szemben viszont neki volt hatásos fegyvertára.
A csókjával fojtotta belém a szót… és kezdte töredezni az ellenállásomat.
