18. fejezet
Nem volt róla fogalmam, hogy Ryan hogy van vele, de én a magam részéről visszarepültem az időben, egész pontosan addig, amikor a szülinapján együtt voltunk abban a hotelszobában. A ki-nyert-és-mit kérdéskörről ő is gyorsan elfeledkezett, a poharát egyszerre dobta el a kártyalappal, és szorosan magához ölelt.
Nem kellett erőlködnöm, a mozdulataim önmaguktól keletkeztek; mivel anyaszült meztelenül előnyben voltam az ő teljesen felöltözött mivoltával szemben, vetkőztetni kezdtem. Ő amúgy sem ezzel foglalkozott, hanem a testem cirógatása kötötte le a figyelmét elsősorban. Amit meglehetősen élveztem, de nem hagytam, hogy elterelje a figyelmemet.
Én is elég rendhagyó vetkőztetést eszközöltem, az inge gombjai a szoba különböző pontjain landoltak, de mielőbb érezni akartam a bőrét.
Az íze is megrészegített, másabb volt, mint a parti előtt; most már színtiszta vággyal volt telítve, nem voltak benne puhatolózó kérdések. Pont, mint régen… Csupán egy valami változott: ezúttal nem kellett, hogy másnap véget érjen.
Tudtam, mire vállalkoztam, amikor kikiáltottam őt nyertesnek, de terápiás céllal tettem. Reménykedtem benne, hogy ez az egy hét elég lesz ahhoz, hogy utána végérvényesen elfelejtsük egymást. Csak azt a tűzijátékot nem vettem számításba, amely egyre jobban pattogott közöttünk.
Ha előző nap Bennel élveztem a szexet, akkor most szó szerint majd’ belehaltam a gyönyörbe, pedig még a közelében sem jártunk a konkrétnak. No meg az ágynak sem, de arra nem is volt szükség.
Ryan a kanapé felé húzott, oda leülve pedig szemből az ölébe rántott. A csókunk egy másodpercre sem szakadt meg, miközben már csak az egyesülésre törekedtünk.
Egy pillanatra átvillant rajtam a két ok, ami miatt távol akartam tartani magamtól, de jelenleg egyik sem tűnt olyan jelentősnek, mint korábban, így hamar a feledésem homályába veszett az ő családi állapota éppúgy, mint a saját szívem védelme.
Közben pedig sikerült kiszabadítanom a nadrágjából, és az eddig bennem kalandozó ujjai helyére vezetnem. Mindkettőnk lélegzete elakadt. Olyan teljesnek éreztem magam, mint eddig még soha. Azaz csupán egyszer. De az is vele történt.
Szabadon engedhettem végre az emlékeimet, melyeket szinte minden álmomban újraéltem, de ez most a valóság volt. Valóságosan éreztem, ahogy a kezei a combjaimon végigsimítva a fenekembe markolnak, ahogy mozgatni kezd magán, a nyelve lankadatlanul kóstolgatja az enyémet, a testünk pedig időről időre egymásba olvad.
Szenvedélyünk illata még borzongatóbb hatással volt az érzékeinkre, mint bármi más. Ez volt az, ami miatt érdemesnek éreztem az életem.
A gyönyör egy váratlan-várt pillanatban csapott le rám, neki különösen erőlködnie sem kellett, hogy elérjem. A sikolyommal a levegőtartalékom utolsó cseppjei is elfogytak, zihálva szakadt belém az új adag oxigén és remegve simultam Ryan karjaiba.
Amint sikerült felfognom a külvilágot, észrevettem, hogy ő még mindig kőkeményen mered belém. Bűntudató támadt, mert csak a saját élvezetemre koncentráltam, az övét meg jól figyelmen kívül hagytam közben. Szégyenlősen néztem a szemeibe, de a tekintete pont úgy mosolygott rám, mint a szája.
- Nem hittem volna, hogy máris sikerül – suttogta, közben lágy simogatásokkal újraélesztette bennem a tüzet.
- Micsoda? – kérdeztem, mielőtt újra elveszítem a fejem.
- Elveszítened az önuralmadat – felelte picit másként, mint a gondolatom.
- Sajnálom – kértem bocsánatot, majd engesztelésként újra megmoccantam az ölében. – Mindjárt…
- Nem! – rántott ekkor le magáról és a tiltakozásommal nem törődve felállt, majd a karjaiba vett. – Ne kapkodjunk el semmit! – puszilgatta meg a nyakam, és oda sem figyelve vitt valamerre.
Egy hálószobába igyekezett velem, ott pedig óvatosan az ágyra rakott. Még az előző menetet remegtem ki magamból, míg végignéztem, ahogy levetkőzik. Élvezettel legeltettem rajta a szemeimet. Utoljára akkor csodálhattam így meg a testét, mikor a birtokon a tónál úszás után kifigyeltem a stégen. Most legalább olyan vágyakat gerjesztett bennem a látványa, mint akkor.
Hát, ami a vágyakat illeti, neki sem lehetett oka panaszra… A lábai között nyilvánvalóan kielégülésre ácsingózott az a szerve, melyet már alig vártam, hogy újra magamban érezhessek.
Nem is haboztam érte nyúlni, amint a tulajdonosa mellém heveredett, de gyorsabb volt nálam; elkapta a csuklóimat és a fejem fölé szorította, a testével meg az ágyra szegezett. Ekkor a csípőmmel próbáltam olyan mozdulatokat tenni, hogy magamba bírjam irányítani valahogy, de ezt sem hagyta, elhúzódott tőlem.
Már ott tartottam, hogy hangosan is kifogást emelek a kínzások ellen, de ekkor megcsókolt, így fojtva belém a szót meg az ellenkezést.
Teljesen ellágyultam a nyelve játékától, és rögtön az is átvillant rajtam, amikor életemben először részesített vele olyan örömökben, melyeknek a létezéséről addig nem is tudtam. Most is vágytam rá. Ő meg, mintha csak kitalálta volna a gondolataimat, a számat elengedve nemcsak levegőhöz juttatott így, hanem az ajkaival lefelé indult a testemen.
Kiszaladt egy csepp könny a szemem sarkán, mikor a „feliratot” csókolgatta rajtam, de igyekeztem elűzni a még most is érzett fájdalmat, amikor az „keletkezett”, és helyette az érintésére figyelni, amely gyengédebb volt, mintha egy madártollal simogatna. És éppoly veszettül izgató is.
Az ujjai előrébb jártak, mint a puszik, melyek egyre jobban ellepték a bőröm. A mellbimbóim remegve várták, majd fogadták a nedvességet, majdnem beleőrjítve engem, mikor Ryan a fogai közé vette, aztán felváltva szívogatta őket még hegyesebbre. Én is simogatni akartam, kitartóan vergődtem a célomért, de mivel az egyik keze még mindig a csuklóimat tartotta fogva, reménytelenül ki voltam neki szolgáltatva.
Annyira nem is volt rossz a szitu… Bár furcsa volt, hogy nem én irányítom az egészet, de tetszett. Akárcsak az, ahogy kedvesem ösvényt nyalt le a köldökömig, utána pedig szabad kezével végigsimított a combjaimon. Ösztönből, önként tártam szét őket az érintésére vágyakozva, de nem nyúlt oda, ahol pedig már majdnem lángolni véltem a testem.
Nyöszörögve rimánkodtam neki kegyelemért, de nem segített. A tűzoltó szerepét sem vállalta magára. Inkább kínozgatni tervezett még egy picit… Reméltem, hogy csak egy picit. Magamban akartam érezni újra és mélyen, hogy aztán boldogan robbanhassak szét a szakító mámorban, melyet ezzel okozna.
Addig viszont, míg engedélyt nem ad nekünk – és önmagának – a szenvedély fokozására, tűrnöm kellett az édes gyötrelmeket. Ezek jelenleg a lábaim végigcirógatását jelentették, de mintha lepkeszárnyak tucatjai érintettek volna, a bokámtól kiindulva egyre feljebb. A csípőmet megemelve könyörögtem, hogy érintsen meg végre ott is, de most sem egészen úgy cselekedett, ahogy vártam.
A kezeimet végre szabadon eresztette, de előbb még fölém hajolt egy harapósan vad csókért, majd az ujjaimat az ágy rácsos fejtámlájára fonta, és aztán a lábaim közé csúszott. A nyelve is… Még jó, hogy adott a kezembe valami szorítható dolgot, mert a lepedőt hamar szétszaggattam volna, ha csupán abba kapaszkodom.
Nehezen tudtam kezelni azt az érzéki vulkánkitörést, mely a testemben készülődött, és Ryan ezt fokozta, amikor a nyelve mellé néhány ujját is belém dugta. Az egész ágy megremegett miattam, azaz miatta, hisz ő gerjesztette reszketésre minden porcikámat. Hibátlanul eltalálta azokat a pontjaimat, amelyek izgatásával pillanatok alatt még hevesebb gyönyörhullámok közé keveredtem, megállíthatatlanul sodródva az árral a végső megsemmisülés felé.
Aztán eltűntek az ujjai, és a melleim felé kalandoztak, a szája viszont ott maradt a legérzékenyebb részemen. A nyelve meg felváltva siklott belém, és végig rajtam. Ezt hagytam volna ki, ha elutasítom az ajánlatát. Vagyis csak a fogadási nyereményét, hiszen abba nem egyeztem bele, hogy végleg vele maradok, nem. Csak erre az egy hétre, utána pedig örökre búcsút intünk egymásnak. De addig is…
A képtelen gondolatok ide-oda cikáztak az agyamban, akárcsak az én kielégítésemre született férfi érintései szerte rajtam. Egyik orgazmusból a másikba hajszolt, míg a végén már szinte azt sem tudtam, hol vagyok, a fuldoklásom zaja színezte a csendet és már csak egyre vágytam. Újra teljessé válni.
Ezt egyedül a hímnemű fél gondolta másként. A számolhatatlan kéjeket követően fogta magát, végignyalta még a testemet egész a nyakamig – ismét elidőzött közben a bélyegemen, de már nem is éreztem fájónak az üveg bőrömbe hasítását –, a szája az ajkaimra tapadt, az ízem, mely vegyült az övével, még inkább megrészegített és a vágyaimat szinten tartó csók után egyszerűen mellém feküdt.
Döbbenten észleltem a gyengéd cirógatásokat, amik kuszán cirkáltak fel-alá verejtékes bőrömön, a lágy, apró puszikat a vállamon és Ryan elégedetten mosolygó tekintetét, mellyel engem szemlélt.
- Imádom, amikor élvezel… – súgta, az ujjait újra az ágyékom felé közelítve, lassan, de elég céltudatosan ahhoz, hogy tudjam, a dolognak még koránt sincs vége.
Nem tévedtem, megint izgatni kezdett.
- Ne – nyögtem elfúló hangon, de elakadt közben a lélegzetem.
- Ez a te éjszakád, Nataly – hallottam suttogni a mellettem heverésző, hozzám hasonló, csak testiekben másként megnyilvánulva, de mindenképpen kielégülésre szomjazó istenséget, aki a saját kínjait félretéve azon dolgozott, hogy engem halálig gyötörjön. Ezt támasztotta alá a következő mondata is: – Te nyerted meg a játszmát, a jutalom is a tiéd…
Más körülmények között, pláne más helyzetben vitába szálltam volna vele ezen, de a gondolataimat már kinyírta, az ellenérveimet úgyszintén, maradt a kényszerű, ám élvezetes beletörődés a pillanatnyilag megváltoztathatatlanba. Bár a reményt egy kis bosszúra nem adtam fel. Csak még egyet élvezni akartam így…
Meg is történt. Ekkor már rég nem az ágy rácsait tépdestem, hanem Ryan bőrébe mélyesztettem a körmeimet, de ő mosolyogva tűrte mindezt, még egy szisszenést sem hallatott, amikor az extázisom hevében akaratlanul túl erősen haraptam a szájába, mivel a csókokat sem mellőzte közben. A vére is kiserkent, éreztem az ízét, de ez csak még inkább feltüzelt.
Aztán szétrobbantam, és kimerülten omlottam a puha párnák közé. Ő meg büszkén nézett végig rajtam. Az aljas pontosan tisztában volt vele, milyen hatást gyakorol rám a közelsége, az érintése.
- Most… jólesne egy cigi… – nyökögtem síróssá gyengült hangon, mire a smasszerem megmoccant, a karjaiba vett, mintha meg sem kottyanna neki a súlyom, és arrafelé indult, amerről szelet éreztem.
Egy tornácfélére érkeztünk. Valóban szél fújdogált, méghozzá a tenger felől, sós permetet hozva magával, melyet ránk szórt frissítő gyanánt. Önkéntelenül is jobban bújtam Ryan karjaiba, mire megnyugtatott, hogy közel s távol is csak mi ketten vagyunk a környéken, nem fog meglátni senki. Ezzel felkeltette a kíváncsiságomat, hogy vajon hol lehetünk, de mielőtt megkérdezhettem volna, lehuppant velem egy nyugágynak álcázott kanapéra, megfogta a csípőmet, és szemből magára húzott. Szó szerint.
Ő még nem ment el, amióta megérkeztünk, én viszont majdnem rögtön megint, amint megéreztem, hogy kitölti a testem. Erre vágytam már mióta! Ám most sem engedett kibontakozni, úgy ölelt át, hogy tövig bennem legyen, de ne moccanhassak. Ő sem mozdult, de a lélegzete felgyorsulásából arra következtettem, hogy pontosan azt érzi, amit én.
- Maradj így – kérte halkan, majd könnyed csókokat lehelt a számra, aztán a nyakamra, utána kicsit félrehajolt, hogy oldalra nyúlva elvegyen valamit a fekhelyünk melletti asztalról. – A kívánságod parancs! – tartott elém egy cigarettatárcát meg egy öngyújtót, bár én közben meggondoltam magam, már nem érdekelt a dohányzás. Kis habozás után mégis kivettem egy szálat, hogy amíg az érzékeim kínzója elleni bosszúhadjáraton agyalok, lehiggasszam a lángoló vágyaimat.
Ja, ez még talán ment is volna, ha nem vagyok tisztában vele, mi lüktet bennem olyan kőkeményen. Rekordidő alatt szívtam el a cigit, közben Ryant figyeltem, aki élvezettel szemlélte, hogyan remeg meg a testem a jelenlététől, és galádul nem átallott többször is végigsimítani rajtam, olyan helyeken, amelyekről nagyon jól tudta, mennyire érzékeny. Hangszer voltam a kezei között, csak még azt nem tudtam, hogy örüljek-e ennek a nyilvánvaló kiszolgáltatottságnak. Egyértelműen uralkodott fölöttem, és tartottam tőle, hogy mivel ezzel tisztában van, visszaél az előnyével.
Mire eloltottam a cigarettát, elhatároztam, hogy csak azért sem hagyom magam olyan könnyen legyőzni, akármennyire is jó a mostani duettünk. Lesz még ilyen jó másokkal is, és volt is az, Bennel előző éjszaka… Csakhogy pillanatnyilag egy dolgot bírtam felidézni, és ez nem a jövőm, nem is a múlt éjem volt, hanem a jelenlegi élvezet, amit attól a pasitól kaptam, akiről sejteni véltem, hogy Tony hozzá képest amatőr „uralkodó” volt. Ryan máshogy, de intenzívebben ejtett rabul, és ez a dolog egy cseppet sem tetszett. Meg akartam neki mutatni, hogy nem adom meg magam, még akkor sem, ha így érint és csókol, ahogy ebben a pillanatban is.
Illetve én csókoltam meg őt, ő csak viszonozta, de a lényeget tekintve ezt mindeggyé avanzsáltam. A kezei már nem tartottak olyan szorosan fogva, így meg bírtam mozdítani a csípőmet, de épp csak annyira, hogy érezze, most igenis én irányítok, ha tetszik neki, ha nem. Jólesett birtokolnom – ha csupán átmenetileg is – a hatalmat, melyet amúgy a magáénak tudhatott. Látszólag…
Reméltem, hogy nem fogok idő előtt összerogyni, és legalább annyira meggyötörhetem az önuralmát, ahogy ő tette az enyémmel, úgyhogy összeszedtem minden erőmet és akaratomat, és míg tovább kóstolgattam a száját meg a nyelvét, mozogni kezdtem az ölében. Az ujjai végigsiklottak a gerincem mentén a fenekemig, majd a derekamra szorítva megragadott, és megint megállított.
- Ne mozdulj, mert már nem sokáig bírom – nyögte összeszorított fogakkal. Pont ezt akartam hallani. Diadalmasan elmosolyodtam, és engedelmesen nem moccantam. Azt azonban nem tiltotta meg, hogy a kezemmel sem tehetek semmit…
Szót fogadtam bár, mégsem álltam meg, hogy ne feszítsem tovább a húrt. Elengedtem a vállait, amelyekbe addig kapaszkodtam, kissé hátradőltem, az egyik tenyeremmel megtámaszkodtam a térdén, a másikkal pedig végigcirógattam a testét. Addig jutottam, ahol egybeolvadtunk, de nem nyúltam ahhoz a ponthoz. Helyette a saját testemen húztam végig a körmeimet, épp olyan lassan, hogy a tekintetével követhesse őket egész a mellemig.
Már amikor megmarkoltam, hallottam, hogy akadozni kezd a lélegzete, és az ujjai pedig megremegtek a derekamon, de még mindig hősiesen tartotta magát.
Az egyik ujjamat a számba dugtam, és kifelé húzva kidugtam a nyelvem, hogy lássa, amint megnedvesítem. A szemei már égtek a vágytól, és immár nemcsak az ujjai remegtek, hanem egyéb részei is – ezt egészen belülről éreztem –, amikor pedig a mellbimbómat cirógattam végig ugyanazzal az ujjammal, hangosan felnyögött.
Már alig vártam, mikor szakad el nála a cérna, és dönt úgy, hogy megadja végre nekem, meg persze magának, amire vágyunk, de egyelőre csak tovább huzigáltam az idegeit.
Még régebben olvastam róla, hogy kell ilyen helyzetben izgatni a férfiakat, de sosem próbáltam, most azonban minden adott volt: a pasi, a belém meredő farka, és a mozdulatlanság. A kezemmel már a hasam alsó részénél jártam, amikor először megmozdítottam azt az izmomat, amit amúgy semmire nem használtam még eddig soha. De most! Figyeltem, hogyan változik döbbenté Ryan tekintete, úgyhogy megismételtem. Aztán megint.
- Te boszorkány! – nyögte, mert érezte. Sosem gondoltam volna, hogy a saját fegyverével fogom legyőzni, de hát Istenem, ő akarta…
- Csak lazíts – suttogtam mosolyogva, az ujjaimat pedig oda irányítottam, ahol az én legérzékenyebb pontom van. Tudtam, hogy totál be fog pörögni, ahogy megérzi majd magán az újabb orgazmusomat.
Felidéztem magamban, amikor a kádban fekve, „álmomban” okozott élvezetet nekem. Most igyekeztem ugyanúgy játszani magammal, közben pedig sorozatosan, ám nem túl sűrűn megfeszítettem azt a csomó láthatatlan izmomat a férfiassága körül. A zihálása már az enyémmel vegyült, ahogy a teste remegése is.
Könnyebb volt így kielégítenem magam, mint előtte gondoltam volna. Bár talán az is közrejátszott a sikerben, hogy nagyon is tudatában voltam, mi az a forró, ami közben bennem reszket.
- Nataly… – Ez vagy Ryan volt, vagy a szél. Töprengeni nem volt agyam, ugyanis abban a pillanatban hallottam ezt, amikor elértem az ittlétünk óta tán tízedik orgazmusomat.
A terv bevált. Érezte. És nem bírta tovább.
Megragadott a csípőmnél fogva, maga alá fordított a kanapészerűn, a puha párnák közé nyomott, miközben anélkül helyezkedett fölém, hogy elszakadtunk volna egymástól, és a még mindig tartó sikolyaimat egy heves csókkal fojtotta el.
Aztán mozogni kezdett. Tévedtem, ha azt hittem, hogy már a végét járja, és baromi hamar el fog élvezni, ugyanis percekig, vagy órákig – édes, kéjes órákig! – tartott még az a szapora lökésroham, amellyel kényeztetett. Már sajogtam kicsit belül, de az enyhe fájdalom csak még inkább feltüzelt.
Megállíthatatlanul száguldottunk a csúcs felé, szüntelenül egymás aromáját ízlelve. A mozdulataimat nem bírtam kontrollálni, ott karmoltam simogatás gyanánt, ahol csak értem, de egy picit sem volt ellenére, tán észre sem vette. Félelmetes tempót diktált, az ágy jobban remegett alattunk, mint mi magunk, a szél felerősödve szórta ránk még mindig a tenger permetét, fölöttünk a csillagok ragyogták ránk ezernyi fényüket, a víz moraja pedig egyre halkabbá vált, ahogy a zajt átvette a szívünk rohanó ritmusa, meg a lélegzethez jutási kísérleteinkből keletkezett fojtott sóhajok.
Aztán nem bírtam, felkiáltottam, elengedtem magam, hagytam, hogy kedvesem azt csináljon velem, amit akar, az izmaim már nem bírták a kiképzést, pedig csak feküdnöm kellett volna, mint régen. Csakhogy én élveztem is, de olyannyira, hogy már-már szétszakadni éreztem a bensőmet, egy célt vártam: a megkönnyebbülést, és tudtam, hogy ez még a múltkori szállodai fergeteges szexet is bőven túlszárnyalja. Mégiscsak jól tettem, hogy „elveszítettem” azt a pókerpartit.
Ryan sem bírta már tovább. Miután észrevette, hogy nem vagyok olyan aktív, mint eleinte, de mégsem egy darab faként fekszem ott, hanem igenis élvezem, amit csinál velem, mellém támaszkodott az egyik tenyerére, a másik kezét a fenekem alá csúsztatva megemelte kicsit a csípőmet, és két utolsó, őrjítő lökéssel olyan szinten felnyársalt, hogy nem csodáltam volna, ha vérezni is elkezdek.
Nem kezdtem, a vágyaim keltette feszültségem buborékja viszont ugyanabban a másodpercben robbant szét, amelyben ő is felkiáltott, ilyen mélyen tán még sosem fúródott belém, mint ekkor. Már csak szaggatott nyöszörgésre voltam képes, amikor visszaborult fölém, és az előbbi attakhoz képest gyengéden – de ő is remegett – megcirógatta az arcom, a szám körvonalát, a szemem sarkát, aztán megcsókolt. Oxigénre ismét nem volt szükségem, belőle lélegeztem. Továbbra is a testem mélyén pulzált a teste, nem akartam elválni tőle soha többé.
Soha többé? A szó kijózanító hatással furakodott az agyamba. Kinyitottam eddig kábán lehunyt szemeimet, az ő még mindig vágyódó tekintetébe fúrtam a sajátomat, és megpróbáltam kiolvasni belőle… valamit. Nem ment. Tökéletesen kifürkészhetetlen volt. Épp emiatt éreztem úgy, hogy neki közel sem jelentett ez az egész annyit, mint nekem, ezért nem is szabad megtudnia, milyen gondolatok cikáztak át rajtam az imént.
Elfordítottam a fejem, elbámultam a tenger felé, igyekeztem kikerülni a hatása alól, és megérteni, mi a franc történik velem, de ekkor megint az ajkait éreztem a nyakamon végigsiklani.
- Nataly… – Most biztosra vettem, hogy ő suttog. Nem bírtam ránézni. Nem akartam hallani, amit ezután mondott, pedig kimondta: – Nem engedlek el… soha többé.
A szemeim felpattantak a szóösszetétel hallatán. Tán kimondtam volna az előbb, ami a fejemben járt? Nem, azt tuti máshogy reagálta volna le, nem egy ilyen „vallomással”.
Pislogtam párat, mert mintha könnyek kezdték volna égetni a szemeimet, ránézni még nem mertem, de ő tovább suttogott.
- Velem kell maradnod, szükségem van rád…
Na persze. Ha Lorri még élt volna, és ezt elmondom neki, örömujjongásban tört volna ki, amiért valóra váltak a meséi. Csakhogy éreztem a bőrömön a szél hűsét, a tenger sós illatát… Egy álomban nincsen hideg, és nincsenek illatok. A saját szenvedélyünk aromája is a levegőben terjengett, ám ez ahelyett, hogy befelé tuszkolt volna a boldogságba, amit nem akartam volna szabadon ereszteni, inkább kirántott onnan.
Ryanre néztem. Komolyan gondolta, amit mondott. Felemelte a fejét a kulcscsontomról, amit eddig borított apró csókokkal, és megismételte a „kérését”. Vicces volt a szitu. Pont ő kér ilyesmire pont engem?! Még ha nem is lenne nős… De az! De ha nem lenne az, akkor sem mehetnék ebbe bele. Nem vagyok alkalmas az ilyesmire. Egy lány olyan múlttal, mint amilyen az enyém, nem alkalmas barátnőnek. Sem tartós szeretőnek egyetlen férfi mellé. Sem más egyéb képtelenségnek. Egy dologra vagyok alkalmas: kiszolgálni a férfiak testi vágyait, semmi egyébre. És a többes szám sem volt véletlen. Nem egy férfinek kell odaadnom magam, hanem soknak. Mindenkinek, aki ezentúl képes megfizetni, hogy velem töltsön egy éjszakát.
Ryan nem tartozott ezek közé a férfiak közé. Épp ezért erősítette a szabályt.
A tenyerem a mellkasáról a vállára csúsztattam, hogy ne érezzem olyan intenzíven a szíve erős dobbanásait, majd a nyaka köré fontam az egyik karomat, magamhoz vontam egy csókra, de amint utána mosolyogva – és a beleegyezésemben bizakodva –, csillogó szemekkel rám nézett, vissza kellett utasítanom az eszement ötletét.
Eltoltam, mire rögtön felemelkedett, bocsánatot kért, amiért eddig szinte agyonnyomott, pedig nem is, mert élveztem a súlyát, de most sajnos ki is szállt belőlem, majd lehervadó mosollyal figyelte, ahogy remegő lábakkal felállok a napozó-akármiről, az éjszakába bámulok, majd rá, és közlöm vele az ítéletet:
- Nem.
Hallotta, nem kellett megismételnem. Még a sötétség ellenére is láttam, hogy kissé elsápad – ja, mintha most egy világ tört volna benne össze… –, de mielőtt újra megszólalt volna, hogy tovább győzködjön, elfordultam, és a víz felé indultam lehűteni magam.
A tenger meleg volt, és csak egy picit hullámzott. Távolabb hallottam szikláknak csapódni, úgyhogy arra nem indultam, csak befelé úsztam néhány métert, amíg még leért a lábam.
Ő nem jött utánam. Én meg próbáltam magam meggyőzni, hogy így lesz a legjobb. Nem akartam egy héten át hitegetni, hogy aztán mondjam ki a végszót. Még az elején voltunk, és az elmúlt órák gyönyöre ellenére sikerült szenvtelenül tisztáznom vele, hogy nem ugyanazt akarom, amit ő. Még akkor sem, ha kifejezetten szarul érzem magam… Mintha kitépték volna a szívem.
