52. fejezet
Nem lett volna kötelező így éreznem, ennek ellenére kimondhatatlanul osztoztam Ryan örömében.
- Tudtam, hogy veled maradnak! – fontam a karjaimat a nyaka köré. Ő sem kérette magát, azonnal átölelt.
Végre édes kettesben voltunk, és majdnem semmi nem árnyékolta be a ránk váró közeli és távoli jövőt. A majdnem részen is hamar túltettem magam. Én igen, de Ryan nem igazán.
- Mit mondott neked Bart? – kérdezte már sokadjára, amióta elszakadtunk az ünneplő tömegből, de a szokásos válasszal próbáltam meg leszerelni:
- Semmit. Csak gratulált nekünk.
Persze nem egészen így történt, de nem szívesen rontottam volna el ennek a varázslatos estének és az előttünk álló éjszakának a mámoros hangulatát. Másnapra tartogattam a házi feladataim közé osztott gondolkodást a történteken…
Amikor az igazgatók egytől egyig letették a voksukat, és maradási szándékuk kifejezéseként megkérték Ryant, hogy jelképesen ő durrantsa ki az első üveg pezsgőt a további sikeres együttműködés érdekében, az üdvrivalgó tömeg távolabb sodort minket egymástól, és ekkor talált meg az a bajkeverő jóakaró.
- Végre kettesben… – kezdte jeges hangon, mégis mosolyogva.
Azonnal életbe lépett a védekező mechanizmusom; már kezdettől fogva éreztem, hogy valami nem stimmel ezzel az ürgével kapcsolatban, de a jelenlegi hanghordozása tette fel erre az érzésre a koronát.
Nem viszonoztam a mosolyát. Megint átjárt az a fura érzés vele kapcsolatban.
- Mit akar tőlem?
- Ó, csak szerencsét kívánni – tettette az ártatlant, de átláttam rajta. Éppen elég hozzá hasonló görénnyel akadt már dolgom életemben ahhoz, hogy egyből kiszúrjam, ki milyen álszent. Ő nagyon az volt.
Gúnyosan rápillantottam, majd visszafordultam Ryan felé, aki pont ebben a pillanatban nézett ránk. Eltűntettem a rosszkedvemet, és sugároztam felé egy mosolyt. Ekkor elnézett mellettem, és az övé lehervadt. Meglátta Monroe-t. Már indult is volna felénk, ám valaki megállította.
- Ne szórakozzon velem! – sziszegtem oda Bartnak, aki még mindig mellettem ácsorgott. Elhúzódtam a keze elől, amellyel a fenekemet igyekezett megfogdosni. – És ne merjen hozzám nyúlni, mert megbánja! Ki vele, mit akar tőlem?
- Legyen már egy kicsit kedvesebb, Nataly! – búgta a pasi behízelgőnek szánt hangon. – Ahogy azzal a temérdek férfival is az volt korábban… Már sok szépet, és még több izgalmas történetet hallottam önről. Szívesen utánajárnék, igaz-e, amit beszélnek.
Nem kellett többet mondania, ennyiből is egyből levágtam, hogy pontosan tudja, ki vagyok. Tudja, mit csináltam… „korábban” – döbbentem rá. Erre számíthattam volna, hisz biztosra vettem, hogy valaki egyszer úgyis leleplez. A múltam elől nem menekülhetek. De hogy pont ez az féreg legyen az? És máris?
- Mit akar? – kérdeztem ismét, remélve, hogy hamar kiböki, aztán végre leszáll rólam, mert Ryan újra közelebb került hozzánk, csak ezúttal valaki más tartotta fel. Semmiképpen nem akartam, hogy tudomást szerezzen erről a kis eszmecseréről. Én magam akartam megoldani a dolgot… valahogy.
- Hát, nem pénzt… – nevetgélt Bart. Rólam már akkor lefagyott a mosoly, mikor rájöttem, hogy a régi életem örökké kísérteni fog. Hiába hittem, hogy elfelejthetem a hibáimat. A mellettem ácsorgó egyén tökéletesen képviselte a tévedésemet. Akárcsak a következő szavai: – Inkább valami meghittebbre gondoltam! – Ennél világosabb célzást nem is tehetett volna. Sőt, még tovább ment. – Mondjuk holnap délelőtt. Tizenegykor! Bár nyilván nehezükre esik elengedni egymást, nem kell aggódnia, a barátunknak más elfoglaltsága lesz, ezt garantálom! Mi pedig…
Voltak elképzeléseim, milyen terveket sző a „számunkra”.
- Rendben – bólintottam rá, csakhogy mielőbb eltakarodjon végre a közelemből. – Várni fogom! – vetettem rá egy rég alkalmazott, álcsábos mosolyt, aminek persze egyből bedőlt.
- És ne próbálkozzon semmilyen trükkel, különben Ryan és a hőn szeretett öröksége fogja meginni a levét – tette még hozzá búcsúzóul, majd elegánsan meghajolt, és elhordta az irháját.
Fogalmam sem volt, hogyan árthatna Ryannek, de sajnos nem üres fenyegetésnek hangzott a dolog. Elhatároztam, hogy kiderítem.
Ryan ezt követően két percen belül már engem ölelgetett, majd fennhangon kijelentette, hogy az utazás, valamint a tárgyalás kimerítették, aztán elnézést kért, de mi távozunk.
Többen megértő vigyorral konstatálták mellette a jelenlétemet – ergo biztosak lehettek benne, hogy ma éjjel még más dolgunk is lesz, nem kifejezetten csakis az alvás.
Most pedig arról kellett meggyőzzem féltékeny kedvesemet, hogy felejtse el Bart Monroe-t – én sem kívántam rajta meg a mocskos ajánlatán törni a fejem másnapig –, csókoljon meg végre úgy, ahogy mindketten szeretnénk, és szeretkezzen velem kifulladásig! Aztán kezdjük mindezt elölről, persze némi kis pihenést is beiktatva…
- Monroe-t szeretik a nők, nem akarom, hogy te is…
- Azt mondta, remekül összeillünk, és biztos, hogy nehezen bírjuk elengedni egymást, akár csak egy percre is… – vágtam közbe, félig-meddig hazudva, akár a vízfolyás, de Ryan figyelmét sikerült elterelnem.
- Ebben igaza van – csókolt meg könnyedén, majd a ruhámon végigsimítva csupasz hátamra csúsztatta a tenyerét. – Már alig bírom megállni, hogy ezt ne vegyem még le rólad…
- Hát ne álld meg! – tanácsoltam, és hogy szemléltető példát szolgáltassak neki, elkezdtem kioldozni a nyakkendőjét.
Nem soká bíbelődhettem vele, ugyanis önkezűleg tépte le magáról, az ingével egyetemben. Végre a bőrét tapinthattam!
Ekkor jöttem csak rá, hogy milyen isteni érzés ez! Ha ő is legalább így vágyik már ugyanerre, akkor sejteni véltem, milyen kínokat állhat ki egy jó ideje, ezért a nyakamhoz nyúltam, hogy segítsek neki mielőbb megszabadítani engem is a csodaszép csipkecsodától, de lefogta a csuklóimat, és megállított.
- Hadd csináljam én! – kérte csillogó szemekkel.
Beleegyezően megfordultam, hogy háttal legyek neki, de nem kezdte el rögtön. Előbb lassan, izgatóan végigsimított a karjaimon, szorosan összekulcsolta az ujjainkat, majd megéreztem az ajkai alig-érintését a lapockám fölött. A tarkómat is csókokkal hintette tele, engem meg már folyamatosan rázott az édes borzongás az érintései nyomán, mégsem kapkodta el a vetkőztetésemet.
Egy apró harapást éreztem a nyakamon, amitől még inkább bezsongtam. Elengedte a kezeimet, és a ruhám hátán levő kivágáson át az anyag alá nyúlt. Az ujjai előrenyomultak a hasamig, majd az egyik keze felfelé, a másik pedig lefelé indult. A szövet szorosan hozzám préselte a végtagjait, de annyi hely még akadt, hogy kényelmesen izgatni kezdjen.
A mellbimbóim dermedten várták az érintését, akárcsak lejjebb a testem máris túlcsordulva epedő része. Zihálva fogadtam a cirógatásait, a fejemet kissé félrefordítva pedig csókra kínáltam az ajkaimat. Amint lecsapott rájuk, az ujjai nedves redőim közé csusszantak, és az egyiket mélyen belém is fúrta rögtön.
Felnyögtem a gyönyörűségtől. Elképesztően kívántam már, hogy eggyé váljunk, ám neki ez továbbra sem tűnt olyan sietősnek.
A nyelve olyan ütemben kóstolgatta a nyelvem, ahogy az ujja a testemmel tette ugyanezt. Azonnali jelleggel megfeledkeztem a bennünket körülvevő világról, mint minden alkalommal, amikor egymásra hangolódtunk. Nehezen bírtam palástolni, hogy nem sok választ el az élvezettől, de megérezhette, mert abbahagyta az izgatásomat, kihúzta a kezeit a ruha alól, és azon keresztül simogatott tovább.
A csípőmbe markolva akadályozta meg, hogy felé forduljak. A szája a fülem mögötti lágy, rendkívül érzékeny részen játszott, majd tüzes szavakkal el is suttogta, pontosan mit szeretne velem csinálni. A szobában uralkodó félhomály jótékonyan takargatta, mennyire kimelegedtem az erotikus vágyképek taglalása hallatán.
Már szinte remegtem azért, hogy a jóslatok mielőbb beteljesüljenek, de addig még töméntelen édes megpróbáltatás várt rám.
- Kérlek… – nyöszörögtem félig öntudatlanul, mire újra megindultak rajtam a kezei. Ezúttal a lábaimat vette célba.
Végigsimogatta a combjaimat – a hasíték felőli részen a bőrömmel tette ezt –, majd kissé oldalt fordított, de csupán azért, hogy az ágy szélére ülve folytathassa, amit elkezdett.
A kezeit a bokáimon éreztem, onnan haladtak egyre feljebb, így simítva felfelé a szoknyarészt is.
Tétlennek éreztem magam, ezért a kérésének ellenszegülve mégis felemeltem a karjaimat, hogy kikapcsoljam a tarkóm táján megbújó apró patentokat. A ruhám felső része egy pillanattal később a derekamra hullt.
Ryan ujjai a fenekembe markoltak, majd mivel észlelte a közreműködésemet, tovább már nem húzta az időt. A száját a gerincemen járatva megbizsergette az érzékeimet, aztán gyorsan lesimogatta a derekamról az anyagot. A káprázatos textilköltemény a szőnyegre omlott. Még nem léptem ki belőle, Ryan nem engedte, hogy elmozduljak.
A nyelve felfelé cirógatta a gerincem vonalát, miközben az egyik kezét a lábaim közé dugta, és ezáltal kisebb terpeszbe kényszerített.
Meglepett, mikor rögtön ezután továbbra is háttal magának az ölébe rántott, de örültem neki; így végre jobban érezhettem. Azt is, hogy mit váltottak ki belőle az eddigi mámorító perceink. Mindenütt éreztem az ujjait, minden porcikámon, ahol szüntelenül simogatott.
Bár nem szembe voltunk, mégis közelebb egymáshoz, így én meg hátranyúlva az övén keztem matatni. Pillanatok alatt kicsatoltam, lehúztam a sliccét… és elakadt a lélegzetem.
- Nincs rajtad alsónadrág?! – nyögtem tettetett felháborodással, de a hangom sóhajba fúlt, az egyik ujja ugyanis éppen ekkor siklott belém.
Ő is zihálással nyugtázta, hogy remegő kézzel rámarkoltam legmerevebb testrészére, majd a kölcsön sikeres visszafizetését követően kiszakítottam magam a karjaiból.
- Hé, még nem végeztem veled! – tiltakozott csalódottan, de megakadt a méltatlankodásban, amint meglátta, mi a szándékom.
Szemből csusszantam vissza az ölébe, de úgy, hogy még ne hatoljon belém, csak összesimuljunk… mindenütt.
- Még én sem végeztem veled – hoztam a tudomására, feleletre azonban nem hagytam időt. Megcsókoltam. Ha rá ezer volttal hatott a csókunk, akkor belém egyenesen egy villám csapott. Szinte láttam is köztünk a pattogó szikrákat, de főként azt éreztem, hogy menten elégek.
Miközben nem bírtunk betelni egymás ízével, a kezeink sem unatkoztak. Kedvesem azon dolgozott, hogy valahogy magára húzzon, de mindig elmozdultam tőle.
- Gyere már, mielőtt megveszek! – könyörgött, ám nekem előbb még más terveim voltak vele.
A számat a bőrére tapasztva ízleltem végig a nyakát, lefelé haladva célba vettem a mellbimbóit, aztán hanyatt löktem az ágyon, lerángattam róla a nadrágot. Most már sejthette, mik a szándékaim, de szemmel láthatóan vívódott, hogy engedje-e, vagy ragaszkodjon hozzá, hogy a saját elképzeléseit kövesse.
Túl soká tűnődött. Döntöttem helyette.
A combjain végigsimítva gyengéden széttoltam őket, majd közéjük térdeltem. Az egyiket a kezemmel térképeztem fel, a másikat az ajkaimmal egész addig, míg oda nem értem vágyai lüktető középpontjához.
A légzést már akkor abbahagyta, mikor még csak az ujjaimat járattam végig rajta, és szabályosan fuldokolni kezdett, amint a számba vettem. Tetszett, hogy ennyi élvezetet okozok neki ezzel, így én is sokkal szívesebben kényeztettem így. Meg különben bárhogy. Ő volt az első, aki megtanított rá, milyen gyönyörű lehet örömöt kapni és adni az ágyban – meg egyéb helyiségekben –, és én igyekeztem jó tanítvány lenni.
A jelekből ítélve jelenleg is kitűnőre vizsgáztam épp, ugyanis elegendő volt néhányszor lassan körbenyalogatnom, meg párszor egészen mélyre, a torkomig engednem, hogy Ryan a hajamba túrva próbáljon meg elrántani magáról. Nem hagytam.
- Kérlek… – nyögte szaggatottan, de befejezni már nem volt képes.
Az ajkaimmal és a kezeimmel szinkronban mozogtam rajta, ízlelni vágyván a szenvedélyt, amely bármelyik pillanatban kitörhetett belőle. Egyet még szorított a hajamon, amiből sorra kipotyogtak a gyémántdíszek, majd a lepedőt gyűrte tovább tehetetlenül az akaratánál erősebb érzések ellen.
Győztem. A jutalom mégis az övé lett, amint a számban felzubogott a gyönyöre. A kezem még óvatosan mozgott rajta, hogy az utolsó cseppet is kisajtoljam belőle, sőt, utána is boldogan szopogattam, míg ő kiürülten igyekezett visszatérni a valóságba. Aztán lassan elengedtem, és újabb csókokat helyeztem el a testén, míg fel nem értem a nyakáig.
Nem csókoltam szájon, gondoltam rá, hátha nem szeretné a saját ízét viszontérezni, ezért ahelyett, hogy azonnal elnyújtóztam volna mellette várva a folytatásra, az ágyra hasalva lenyúltam a szőnyegre helyezett jegesvödörbe, és kiemeltem onnan a benne hűlő üveg pezsgőt.
Ryan fél percig sem pihent. Mire egyet kortyoltam az üvegből – pohárért ugyanis lusta voltam felállni –, addigra felém fordult, és rögtön rám tapadtak a kezei. A szája a tarkómat simogatta, pozitívan borzolgatva az idegeimet, majd váratlanul felemelkedett. Nem ért már hozzám.
Hátralestem, hogy megnézzem, miért hagyta abba, de ekkor már éreztem is, hogy a hajamban matat.
- Isteni volt a frizurád, drágám, amíg egyben volt… – magyarázta, miért teszi ezt. – De most jobb lesz ezek nélkül. Életveszélyesek ezek a kis vackok…
Egyet kellett vele értenem. De magamban hozzátettem, hogy nemcsak életveszélyesek, hanem mocskosul drágák is. Ő ennek ellenére elég cudarul bánt velük. A karjaimra fektettem a fejem, így figyeltem, hogyan potyognak le a gyémántos hajtűk egymás után a szőnyegre.
Közben majdnem doromboltam az elégedettségtől, a csípőmnél ugyanis egy keményedő valami simította végig a bőröm. Nem a keze volt, mivel mindkettő szükséges volt a művelethez, amelyet éppen eszközölt.
- Imádom, hogy mindig tettre kész vagy! – sóhajtottam fel kéjesen.
Tényleg az volt. Eleinte azt hittem, azért, mert a Jodie-val kötött házassága alatt nem volt nővel, csak hébe-hóba velem – elárulta, hogy a csalódása miatt nem akarta magát kiszolgáltatni többé senkinek, ezért aztán még hozzá is hűséges volt, amíg mi nem találkoztunk –, de később megváltozott a véleményem. A nap bármely szakában, ha meztelenek voltunk, vagy ruhában, de közel egymáshoz, esetleg szimplán csak úgy néztem rá, máris elcsábított, és nekem nemigen kellett megerőltetnem magam, hogy felizgassam.
Ő is hasonló hatással volt rám. Most is, hogy az ékeimtől megszabadítva a hajamba túrt, és picit maga felé fordítva megcsókolt.
A nyelve pezsdítően érzéki gyönyöröket ígért. Be is teljesítette őket, amikor a számat elhagyva újra hasra fordított, és a hátamon folytatta tovább a játékát.
A gerincem elcseppfolyósodott a becézgetéseitől. Meg sem állt a fenekemig, ott is harapásokkal tetézte az élvezetem, majd az egyik kezével finomam szétlökte a térdeimet, az ujjai pedig felfelé indultak a combom belső felén. Már nyöszörögtem a kíntól, és megpróbáltam úgy mocorogni, hogy mielőbb belém csusszanjanak, de nagyon jól tudta, mit szeretnék, és csak kívül érintett meg. A sikolyom visszatarthatatlan volt, amikor a csiklómat vette kezelésbe.
- Most te következel… – morogta zihálva, majd fölém gördült, és a lábaim közé térdelt.
Hogy ne nehezedjen rám, az egyik kezével mellettem támaszkodott meg a lepedőn, a másikkal meg megemelte a csípőmet. Tudtam, mit szeretne, úgyhogy segítettem neki. A könyökömre támaszkodva lapos négykézlábra emelkedtem, mire máris nem az ujja kényeztetett. Lassan vezette belém kőkeményre izgult férfiasságát, de ennyi gyötrelmet, még ha oly édes is, nehezen bírtam már elviselni. Felé löktem magam, így hirtelen teljes hosszával belém csúszott.
Ryan is felhördült, mikor végre mindenestül egyek lettünk, majd a nyakamat csókolgatva visszavette az irányítást. Szerencsére pontosan tudta, mire vágyom; heves mozdulatokkal nyársalt fel újra meg újra, egyre közelebb taszítva bennünket a megkönnyebbüléshez. A csípőmet megragadva olyan gyorsan és keményen döfködött, hogy az amúgy masszív ágy is beleremegett a mozgásunk intenzitásába.
Végül az én csúcsom következett be hamarabb. Ő még nem élvezett el, így sokszorozva meg a mámoromat. Lágyan csúszkált a testemben, maximumig fokozva ezzel az örömömet.
Miután némileg csillapodott a reszketésem, és a nyögéseim szaggatott sóhajokká szelídültek, kihúzódott belőlem, és hanyatt fordított. Nem rakta vissza belém magát, másként kívánta a folytatást. Alig vártam, hogy érezhessem végre a nyelvét…
- Még nem végeztünk! – Ezt inkább a tekintete csillogta felém, mint a szája mondta, aztán gyengéden megcsókolt.
A tökéletességre törekedve ezúttal elöl kényeztetett végig, több percnyi alapos figyelemben részesítve a mellbimbóimat. A combjaim szélesre nyíltak előtte, bár még a közelükben sem voltak az ajkai, a néma jelzést azonban észlelte. A keze kúszott rá a legérzékenyebb területeimre, hogy az ujjaival készítse elő a remélhetőleg már nem olyan sokára bekövetkező másféle támadást.
Felnyüszítettem a kéjtől, mikor a köldököm alapos szemrevételezése – és agyoncsókolgatása – után végre lejjebb csúszott az ágyon, és a lábaimat szétterpesztve közelebb hajolt hozzám. A lélegzetét megérezve libabőrös lettem, majd vadul vonaglani kezdtem, mikor belém is nyalt. Végre!
Pillanatok alatt a véglegekig tüzelt, a nyelve sem enyhítetett a forróságon, amit éreztem az érintései nyomán. Az sem lepett volna meg, ha eszméletemet vesztem, olyan elképesztő erotikusan elégített ki ma már sokadjára ugyan, mégis minden alkalommal felülmúlva az előzőt.
Addig izgatott az ajkaival, a nyelvével, később az ujjait is akcióba küldve, míg pulzálni nem kezdtem. Kollektíven minden létező porcikám reszketett a gyönyörűségtől, elfúló sikolyokkal szakítva meg zihálásom csendjét.
Ryannél több és szebb érzéki örömben még soha senki nem részesített. Minden pillanatban tudta, hol és hogyan nyúljon hozzám, mikor mi esik jól… mintha csak én utasítgattam volna. De erről szó sem volt. Magától találta ki a kívánságaimat, majd sorra teljesítette is ezeket. Ha nem lettem volna szerelmes belé, akkor sem valószínű, hogy kibírtam volna a jövőt a vele való szex nélkül. Elég sivár életem lett volna…
Pihegve bújtam a karjaiba, mikor a szívem robbanását követően magához ölelt, és még zsongó aggyal eltűnődtem rajta, mennyi minden változott bennem. Ő segített megtanulnom, hogyan élvezhetem nemcsak a testi gyönyöröket, hanem magát az életet is. Bennek is volt szerepe ebben, az aranyérmes státuszt azonban mindig Ryan birtokolta. Most, és mindörökké…
Végigsimítottam a mellkasán, adtam egy puszit a nyakán lüktető érre, majd a kezem lejjebb csusszant. Még mindig nem volt elég belőle.
Ezt észre is vette, és halkan felkuncogott.
- Már vártam, mikor leszel kész a folytatásra – súgta, és nem váratott tovább.
Egyből maga fölé emelt, hagyta, hogy most én irányítsak. Igyekeztem a tőlem telhető legtöbb élvezettel megajándékozni. Figyeltem, hogy jobb neki, ha lassabban, vagy ha gyorsabban lovaglok rajta, de mindkét módszer rendkívül hatásosnak bizonyult. A vágta mégis nagyobb sikert aratott. Nem telt bele sok időbe, hogy elveszítse az önuralmát.
Felült, a derekamba markolva magára szorított, hogy teljes egészében bennem legyen, csókokat halmozott a melleimre, majd a nyakamra, aztán a nyelve a számba siklott, és táncba csábította az enyémet, miközben egy határozott mozdulattal maga alá gyűrt az ágyon.
Őrjítő tempójú ritmust diktált a továbbiakban, ennek ellenére nem siette el a beteljesülést. Megállíthatatlan csókokkal gyaláztuk meg a természetet, amely szerint oxigénnel lehet csak létezni – nekünk nélküle is sikerült, ráadásul úgy, hogy időtlen idók óta nem vettünk normálisan levegőt. A szívem már vagy rég kiugrott a helyéről, és új, higgadtabb gazdatestbe költözött, vagy felmondta a szolgálatot, mindenesetre annak a helyén is valami féktelen, hiperaktív dolog pulzált.
Leírhatatlan érzések jártak át, ahogy számtalanadszor is repültünk a csúcs felé, ezúttal kéz a kézben, forró csókokat váltva, egy picit sem előzve be a másikat. Szapora, apróbb-nagyobb mozdulatokkal lebegtünk a mennyország irányába. Nem akartam egyedül élvezni, de éreztem, hogy Ryan még visszatartja magát. A már sokszor alkalmazott apró kis trükkhöz folyamodtam: bár belül is már zsongott, lüketett mindenem, megpróbáltam olyan ritmusban megszorítani rejtett izmaimmal, amilyen tempóban a teste járt bennem.
Nyögve tapasztotta a száját az ajkaimra. Megérezte! Elégedetten elmosolyodtam, majd átadtam magam a saját orgazmusom egyre erősödő hullámainak. A hüvelyem irányítás nélkül is tudta a dolgot; mind több örömet szerezni neki, az enyém úgyis éppen most tetőzött. Szerelmem sem maradt le mögöttem, a hegytetőkre érve pedig egyszerre robbantunk be az éden kapuján.
Csillagokat láttam magam körül a szobában, a falakon, a lepedőn… még mintha a levegőben is szikrázott volna valami. Ekkor újra megcsókolt. Különös, de jó érzések járták át a sejtjeimet. Mintha mindig is is-mertem volna őt, és mintha otthonra leltem volna. Olyan otthonra, amilyenről egész életemben álmodtam – még ha volt is idő, mikor megtagadtam az álmaimat.
Nem létezett többé semmi. Sem gond, sem baj, csak mi ketten. Tökéletesen.
