27. fejezet

27. fejezet

Reggel hasonlóképpen éreztem magam, mint egy-egy Ryannel töltött éjszaka után. Szerencsére nem férkőzött közénk a kísértete, így Bennel a múltkori együttlétünk tökéletes mását hoztuk össze. Jólesett a gyöngédség, amellyel kényeztetett, és az érzéki vadság, amellyel kielégített.

Két apróság nem stimmelt csupán. Hiába sikerült felszítania bennem a szenvedélyt, a testem hiába válaszolt az érintéseire és a csókjaira, a szívem sajnos csukva maradt. Nem voltam képes viszonozni a szerelmét, amit szóban és tettekkel egyaránt a tudomásomra hozott, miközben forrón öleltük egymást. A másik új érzés, ami még tovább lombozta az ébredési hangulatomat, a bűntudat volt. Mintha megcsaltam volna Ryant...

Persze az eszem tudta, hogy ez baromság, hisz mi... szakítottunk, de mégis... különös érzések jártak át... egy darabig. Aztán úgy döntöttem, nem hagyom, hogy egy ilyesmi elrontsa a szép éjszakámat. Könnyebb volt ezt elhatározni, mint érezni, de igyekeztem.

Félretettem az áruló lelkiismeretemet és megfordultam Ben karjaiban, hogy csókokkal ébresszem. Csakhogy ő már ébren volt és fáradtan mosolyogva szemlélte, hogyan próbálok minél szorosabban bújni hozzá.

- Jó reggelt – motyogtam a mellkasába, apró csókokat is hintve rá, ha már ott vagyok.

- Szia – súgta ő, a kezei pedig elindultak a takaró alatt. Megborzongtam, ahogy az ujjai elérték a melleimet. – Jól aludtál?

- Én jól – vallottam be, majd a sejtésemnek is hangot adtam –, te viszont gyanítom, hogy nem sokat.

- Minden percre emlékezni akartam, amikor a karjaimban tarthatlak – árulta el halkan.

A keze már hegyesre izgatta a mellbimbóimat, most a nyelvével akarta elérni vagy szinten tartani ezt a hatást, mert egy rövid, igéző csókot követően hanyatt fordított az ágyon és a szája elindult rajtam lefelé.

Az iménti szavai is megdobogtatták a szívem, de az, amit most művelt, még hevesebb dobogásra késztetett.

Még csupán a melleimet csókolgatta, de az ujjai előrébb jártak, végigkószáltak a lábaimon, majd a bokáimtól visszaindultak fel.

- Mit szólnál egy kis repetához? – emelkedett fölém, miután a combjaimat széttárva közéjük helyezkedett, de válaszként már csak felsikkantani volt időm, ugyanis azonnal belém hatolt.

A dereka köré fontam a lábaimat és erősen belékapaszkodva kérleltem némán, hogy mozduljon meg végre, de nem könyörült meg rajtam. Teljesen kitöltötte a testem, de hiába ficánkoltam, nem kegyelmezett. Inkább megcsókolt, mielőtt rászólhattam volna, hogy csináljon már valamit! Ehelyett azonban viszonoztam a csókját, és tehetetlenül vergődtem alatta kielégülésre vágyva.

Már szinte remegtem ugyanezért, amikor úgy döntöttem, ha ő ilyen „merev”, akkor majd én teszek az ügy érdekében. Közénk préseltem az egyik kezem, és mindkettőnk bőrét kisebb karmolásokkal tarkítva elértem egyesülésünk pontjáig.

Ben felnyögött, amikor ez megtörtént, és úgy gondolta, nem hagyhatja, igenis ő akar gyönyörhöz juttatni, mert elkapta onnan a kezem, a másikkal együtt a fejem fölé szorította, aztán végre mozogni kezdett bennem!

Leírhatatlan kínokat álltam ki, mert őrjítően lassan csinálta, fogalmam sem volt róla, ő hogy bírja még visszafogni magát. Levegő híján a tekintetemmel kérleltem gyorsabb tempóra, de ő nem akarta megérteni, tovább gyötört. Az erőm pedig lassan fogyatkozott, ahogy bár csigalassan, de egyre közelebb kerültem az áhított csúcsokhoz.

- Kérlek… – nyögtem, mikor végre meg bírtam egyszer szólalni, de ennyi volt. Ben pedig engedelmeskedett végre!

A lökései sebesebbé váltak, a csókjai szenvedélyesebbé, de csupán addig tartott a mámoros rohanás, míg el nem élveztem. Ekkor megállt és mosolyogva figyelte, hogy próbálok magamhoz térni.

Sokára sikerült, de egy dolog rögtön feltűnt – csoda lett volna, ha nem így történik: ő még mindig kőkeményen mered belém.

- Hé… – moccantottam meg újra a csípőmet, mire orvul elhagyta a testem, és egy gyors csókot nyomott az ajkaimra.

- Még nem végeztem veled – halmozta el a nyakam is apró érintéseivel, majd a melleim is kaptak a nyelvéből, de tovább ment.

A combjaimat széttárva cseppet sem sietősen kezdte nyalogatni legérzékenyebb területem gyönyörömtől csordultig nedves redőit, néha egy-egy ujját is belém fúrta.

Bár még mindig csak az ezüstérmet vihette el, képtelen lettem volna tagadni, hogy baromi jól csinálja, amit csinál. Ismét remegni kezdett minden porcikám, míg a következő orgazmust vártam, amely nem is érkezett olyan sokára. A lepedőbe karmolva fogadtam a rám lecsapó érzéseket. Ben megint addig várt, és addig becézgetett, míg le nem csillapodtam. Ekkor felhúzódott mellém, és gyengéden cirógatta a melleimet meg a hasamat, amíg ki nem tisztult az agyam.

- Ezt… még visszakapod… – ziháltam ígéretképpen, mire kissé felnevetett.

- Alig várom! – biztosított róla. Még egy rövidke perc pihenőt engedélyeztem magamnak, hogy aztán vissza is adjam neki, amit velem tett.

Nem ellenkezett, amikor ezúttal én másztam fölé, és az átéltektől – no meg direkt – lustán végigcsókolgattam a testét. Már éjjel is izgalmas volt felfedezni azt, hogy hogy reagál az érintéseimre, de most, nappali megvilágításban… még inkább az volt.

A hasa környékén jártam, és éreztem, mennyire fel van izgulva, de hozzá hasonlóan nem kapkodtam el semmit. Percekig kínozgattam azzal, hogy a lényegét nem érintve cirógattam, apró csókokat leheltem a bőrére, de semmi konkrétum. Végül elkapta a kezem, én felpillantottam az arcára, és rájöttem, mit láthatott rajtam nem is olyan rég: majd’ megveszett a vágytól.

Nem kellett kérnie rá, rögtön tudtam, mi a dolgom. Először csak a nyelvem hegyével érintettem, az izgalom mégis tűzforróan perzselte végig a torkom. Az övét is nyilván, mert ennyitől is megrándult. Aztán óvatosan körbezártam az ajkaimmal, mire újabb fojtott nyögés szakadt ki a torkából, és a hajamba markolt, hogy többet követeljen, de csak jelezve, hogy mit szeretne, semmire nem kényszerített. Ennek ellenére megtettem a tőlem telhetőt.

Percekig játszottam vele, mielőtt úgy döntöttem, én nem leszek vele olyan kegyetlen, és néhány pillanat alatt a csípőjére ültem, hogy magamba vezethessem. Ez már neki is sokkal jobban tetszett. A derekamat markolta eleinte, de aztán a kezei a melleimre siklottak, majd a tarkómra, és míg én versenyt lovagoltam a mámorral, magához húzott egy csókért. Irdatlanul felizgatott a nyelve játéka – mintha még most is bennem járt volna, pedig épp egy másik szerve volt az, amit időről-időre eltűntettem magamban.

Nem tudtam volna megmondani, honnan volt erőm megállni abban a pillanatban, amely egyetlen másodpercen múlva mindkettőnk végét jelentette volna, de sikerült. Ben a döbbenettől, no meg az élvezete megfosztása miatt fel sem fogta, hogy leszálltam róla, és a szoba szemközti falához léptem. Kéjsóvár pillantással nézte végig – én meg őt a vállam fölött –, ahogy hátat fordítok neki, a tenyerem a falra tapasztom, és a fenekemet kitolva kínálom magam neki folytatásra.

- Te boszorkány – morogta, de pár pillanat múlva már mögöttem állt, és újra belém illesztette magát.

Ezután nem volt megállás a végsőkig.

Együtt remegve és verejtékesen összetapadva lüktettünk el a beteljesülésig, odaérve pedig zihálva szorítottuk egymást, amíg eltűnik körülöttünk a szivárvány.

Talán kár volt felkelnem az ágyból – tűnődtem, ugyanis alig álltam a lábaimon, de mégsem bántam. Ben kapott el, mielőtt összeesem, és visszavitt az ágyba, ahol enyhe pihenőt követően újra erotikásat játszottunk.

Délután sikerült csak rávennünk magunkat, hogy kimásszunk az ágyból – még az előző nap rendelt pizzát is itt fogyasztottuk egymás kezéből –, de csupán a zuhanyzóig jutottunk, ahol újra egymásba feledkeztünk.

A naplemente elérkeztével viszont nem halogathattuk tovább azt, amire napközben egyikünk sem gondolt, és pláne nem beszéltünk róla.

- Ne menjünk vissza, maradjunk itt! – kérlelt, mikor közöltem vele, hogy indulok felöltözni.

- Nem lehet, Ben – ráztam meg a fejem, és beléptem a szobába. Szenvedélyünk illata még mindig ott terjengett, pedig többször kiszellőztettünk. Hiába.

A bűntudatom reggel óta tökéletesen elmúlt, most már Ben miatt létezett csak némileg: tudtam, hogy legkésőbb másnaptól, de tán már ma is le kell feküdnöm valaki mással, még akkor is, ha ezzel megbántom őt. Márpedig meg fogom, mert tisztában voltam az érzéseivel.

Utánam jött a hálóba, de nem győzködött tovább, csak szomorúan végignézte, ahogy felöltözöm. Az általa vásárolt ruháimat nem szándékoztam magammal vinni, hisz volt elég holmim a birtokon, de azért megkérdeztem, zavarja-e, ha maradnak a cuccok?

- Elférnek – rándította meg a vállát, majd egy sóhajjal a saját szekrényrészletéhez lépett, és kivett belőle magának egy pólót meg egy nadrágot.

Most én néztem végig, ahogy egy perc alatt rosszkedvűen magára rángatja őket, aztán anélkül, hogy további pillantásra méltatna, az ajtóhoz indul. Követtem.

- Ben…

- Túlélem! – szakított félbe, pedig még be sem fejeztem, sőt, én sem igazán tudtam, mit akarok mondani.

A kocsiban volt egy órám végiggondolni az érzéseimet, amelyek bennem viaskodtak, de egész addig egyikünk sem szólalt meg, míg az őrök ki nem tárták előttünk a kapukat.

- Vigyázz magadra, Nataly! – mormolta Ben immár odabent. Olyan véglegesnek hangzottak a szavai, hogy őszintén megijedtem.

- Nem! Azt akarom, hogy te vigyázz rám! – nyeltem le a könnyeimet. – Ne merj eltűnni az életemből! – Tényleg megriasztott az a lehetőség, hogy ez megtörténhet, pedig tudtam, hogy ez csakis rajta múlik. Ennek ellenére önzően csak magamra gondoltam, bár illett volna az ő érzéseit is figyelembe vennem. – Szükségem van rád! – suttogtam ehelyett.

Ben mosollyal felelt a követeléseimre, és mással nem is, amíg a garázsban meg nem állt.

- Te is sokat jelentesz nekem – fogta meg a kezem, majd a szemembe nézett és megcirógatta az arcom. Aztán a zsebébe nyúlt. – Bár ez nem egy sziget, azért remélem, nem fogod elégetni – matatott valamit a csuklómon, amit a sötét kocsiban nem láttam, csak éreztem.

- Kérlek… – nyögd már ki, amit hallani akarok! - szerettem volna mondani, de csak az első szóig jutottam, mert magához húzott és megcsókolt.

- Szeretlek, Nataly – súgta, miután elszakadtunk. – Még ha kényszerítenének, sem bírnék eltűnni a közeledből. – Végtelenül megkönnyebbültem, de még nem fejezte be. – Itt maradok, hogy kéznél legyek, ha kellek. Felfogtam, hogy miért akartál visszajönni. Törlessz Martinnak, állj bosszút Ryanen, aztán… ha bármikor, bármiért és bármennyi időre úgy gondolod, csak egy szavadba kerül és lelépünk innen.

Most még jobban megkönnyebbültem, és Ben nyakát átkarolva hozzábújtam.

Tisztességtelenül játszottam vele, ebben biztos voltam, de mielőtt undorodni kezdtem volna magamtól, adtam neki egy forró csókot, melyet boldogan viszonzott, de aztán kibontakozott a karjaimból.

- Köszönöm – suttogtam, mielőtt kiszállt volna a kocsiból.

Egy szeretetteli pillantással nézett végig rajtam, miközben az én ajtómat is kinyitotta.

- Elkísérlek a házadig – mondta, de megfogtam a kezét, mert eszembe jutott valami. – Mi az?

- Tudom, hogy pofátlanság ilyet kérnem tőled…

- De…?

- Megtennéd, hogy megnézed, itt van-e? – Tudta, kire gondolok, mégsem ugrott a kívánságomra.

- Nem szükséges, nincs itt – felelte, majd átkarolta a derekamat, és a kijárat felé terelt.

- Honnan tudod?

- Nincs itt a kocsija – mutatott visszafelé a garázsban parkoló autók irányába.

Megkönnyebbültem, reméltem, hogy tényleg mázlim lesz, és nem kell vele találkoznom.

Vele nem, de Martinnal összefutottunk a kertben.

- Hát visszajött a gerlepár! – jegyezte meg vigyorogva, mikor észrevett bennünket. A házban csend honolt, vagyis csak az egyik ablakon szűrődött ki némi fény. – Még épp időben, a parti nemsokára kezdődik. Nataly, egy órád van, hogy hercegnővé varázsold magad!

Ez nem kérés volt, hanem parancs. Egy kicsit meglepődtem, hogy éjfélkor akar bulit tartani, de nem volt más választásom, engedelmesen bólintottam.

Ben szótlan volt, míg a házhoz nem értünk, be is kísért, és odabent feloltotta a villanyt.

- Szóval mindjárt kezdődik… Én most megyek, hogy nyugodtan készülhess. De ma inkább kihagyom a műsort – mosolyodott el fanyarul.

Nekem sem fűlt hozzá fogam, hogy már ma befeküdjek egy idegen pasas alá, de muszáj volt megtennem.

- Ben…

- Hagyjuk – legyintett, majd arcon csókolt, és megsimogatta az arcom. – Holnap találkozunk. A tónál?

- Oké – bólintottam.

Megnyugtatott a tudat, hogy tényleg nem fog eltűnni. Most ő volt az, akire támaszkodhattam, és sajnos kellett a támasz. Nem voltam képes a régi Natalyvá változni az elmúlt napok során, ahogy kellett volna. Már csak abban reménykedtem, hogy nem rúgom ma le magamról a nyertes ipsét, mert akkor súlyos pénzektől vesznék el, amelyekkel Martinnak tartozom.

Úgy döntöttem, addig leszek itt rabszolga, amíg feltétlenül szükséges, de aztán lelépek, és még ha utcát is kell sepernem – ahelyett, hogy kiállnék a sarkára –, akkor is a magam ura leszek, és senki másé, soha többé.

Erre azonban várnom kellett. Először is túl kellett esnem a partin, aztán a vízválasztó kefélésen. Lássuk, képes vagyok-e még arra, amit Vanessától tanultam…

Egy órám volt, hosszas cicomázkodásra tehát nem pazarolhattam. Erőt adott a tudat, hogy Ryan nem lesz jelen, így volt rá esély, hogy képes leszek végigcsinálni.

Miután lezuhanyoztam magamról Ben finom érintéseit, megszárítottam a hajam, majd visszamentem a hálóba, hogy valami szexi, mégis úrias gönc után nézzek. Marie, aki mindig ilyenkor bukkant fel a semmiből, már elő is készítette nekem, segített felöltözködni, megcsinálta a sminkem, és akárcsak a múltkor, elém varázsolt egy dobozt, tele a világ legszebb ékszereivel.

A Bentől kapott karláncra pillantottam. Egyszerű fonott aranyszemekből állt össze, minden ötödik szem után apró, fehér gyöngy következett. Sokkal szebbnek találtam, mint a legvakítóbb gyémántot. Be kellett vallanom magamnak, hogy Ben tényleg sikeresen hódítgatta a szívem az elmúlt napok, no és az előző éjszaka során, és még azt a gondolatot is volt merszem megkockáztatni, hogy ha ő előbb lett volna annak idején a szeretőm, akkor most belé lennék fülig szerelmes, nem pedig egy nős, hamarosan apaszerepben tetszelgő férfibe.

Ezen azonban már nem lehetett változtatni, ahogy azon sem, hogy ma egyikük sem kalandozhat a testemben, ezt egy idegen fogja megtenni. Elhessegettem Marie-t, megelégedtem Ben karkötőjével, aztán felálltam, hogy szemügyre vegyem magam a tükörben.

Megundorodtam a látványtól, nem hiába nem tettem ezt túl gyakran.

Elküldtem Marie-t, aki az első szavamra lelépett, majd rágyújtottam, mert akadt még tíz szabad percem. Végigfuttattam az agyamban, amit Vanessa szapult belém. Ilyesmire sem a fiával, sem Bennel nem volt szükségem, velük simábban ment a dolog, nem kellett megjátszanom magam.

Még régebben azzal a francia pasival is le bírtam feküdni, de most… A hideg rázott a gondolattól, hogy a hozzám legközelebb álló két, a gyűlölt és a kedvelt férfin kívül másnak engedjem, hogy megérintsen. Volt egy gombóc a gyomromban amiatt, hogy elveszítem a fejem és végül elmenekülök, ami súlyos hiba lett volna.

Meglepődtem magamon, hogy ilyesmi egyáltalán eszembe jutott, de komolyabban már nem is csodálkoztam. Rég nem voltam az az utcalány, akivé Tony nevelt… ezért volt szükségem valamire, ami segít túlélnem az éjszakát.

Eloltottam a cigarettát és a szomszéd szobába mentem. Még pont jutott rá két percem, hogy lenyeljek pár szemet az ott tartott nyugtatókból. A biztonság kedvéért egy kis tasakban néhányat a melltartómba is berejtettem, hátha idő előtt múlik a hatás, és akkor kéznél legyen az utánpótlás.

Martin személyesen jött értem; pont akkor nyílt az ajtó a földszinten, mikor kiléptem a szobából. Lementem hozzá.

- Káprázatos vagy! – mért végig elismerő pillantással. – Készen állsz? – nyújtotta a karját, amint leértem a lépcsőn. Elfogadtam.

- Készen – erőltettem magamra egy mosolyt, majd hagytam, hogy kivezessen a házból.

- Nem tilthatom meg, ezért inkább megkérlek rá, hogy ésszel használd ezeket a szarokat! – szólalt meg úgy félúton az ő háza felé.

Megdöbbentem, hogyhogy megint kiszúrta, hogy bevettem valamit. Hirtelen nem tudtam, mit mondjak, aztán védekezni kezdtem.

- Nem szedem állandóan, de most szükségem van rá. – Mivel pezsgővel öblítettem le, már a hatást is éreztem, aminek megörültem. Jobb kedvem kerekedett.

- Remélem is, hogy kontrollálod, mert nem foglak elvonóba dugni, ha arra kerülne sor, hogy elveszíted a fejed. Inkább saját kezűleg adom be neked az utolsó lövést, megértettél?!

Az ujjai fájdalmasan mélyedtek a derekamba, miközben benne egyre feljebb ment a pumpa valamiért.

- Meg! – nyögtem, és megpróbáltam kibújni a karjaiból, de nem ment. Kíváncsi lettem, miért dühödött fel ennyire, de ekkorra már a házhoz értünk, úgyhogy nem volt alkalmam kideríteni.

Odabent már javában folyt a mulatság. Ezúttal nem keltettem akkora feltűnést, lehet, hogy nem is vártak rám. Martin egy pohár pezsgőt nyomott a kezembe, egy puszit az arcomra, majd a fülembe súgta:

- Viselkedj rendesen, és megtérül a befektetett energiád! – Értettem a szóból.

Miután magamra hagyott, nem kellett soká egyedül lézengenem, alighogy elfogyott a poharamból a buborékos nedű, máris jött az utánpótlás. Egy magas, barna pasi cserélte ki a poharaimat. Bemutatkozott. Dave-nek hívták. Nem volt csúnya. A második poharam elkortyolgatását végigdumálta, de hogy miről beszélt, azt soha nem bírtam volna visszaidézni, nemhogy két perc múlva… Ennek ellenére a tekintete gyakran siklott végig rajtam, tudtam, hogy tetszik neki, amit lát. A hangom nem hiányzott neki, beszélt ő kettőnk helyett is, de aztán felkért táncolni. Vele mentem.

Persze ekkor ragadta meg az alkalmat – a derekammal együtt –, hogy faggatni kezdjen, de én nem akartam magamról csevegni, úgy sejtettem, tudja az igazságot, így kitérő válaszokat adtam.

Kis idő múlva pedig megszöktem a mosdóba. Azaz csak szerettem volna, mert ő elhatározta, hogy elkísér, de sikerült rávennem, hogy ne kövessen, nagylány vagyok már, és el tudom intézni a dolgaimat.

Szerencsére nem volt bent senki más, úgyhogy nyugodtan előszedhettem a melltartómba rejtett pirulákat. Dave érintése korántsem váltotta ki belőlem sem azt a mámort, amit Ryan egyetlen pillantásával igen, sem azt, amit Ben majdnem hasonlóképpen. Habár eddig csak ő érintett meg a ma este folyamán – meg Martin, de őt nem számítottam bele az ágyam előtt várakozók képteles sorába –, nem tartottam kizártnak, hogy mástól éppígy viszolyognék. Ezért kellettek a tabletták.

Amint lenyeltem őket, máris megnyugodtam, pedig el kellett telnie kis időnek, hogy hassanak.

Amint ez megtörtént, elhagytam a női szakaszt, és immár minden mindegy alapon mosolyogva Dave-be karoltam, aki tényleg megvárt, de szerzett közben egy újabb pohár piát. Szinte kitéptem a kezéből, és ráküldtem a gyógyszerekre. A bódulat okozói még Tony idejéből maradtak a tulajdonomban, csak az agyamat tompították, a tetteimet képes voltam korrigálni. Pont erre volt szükségem.

Dave újból felkért táncolni, mentem. Aztán lekértek páran, de mivel ő volt az első, aki megszólított a megérkezésemkor, valami kimondatlan egyezség jöhetett létre ezzel, ugyanis senki más nem ígért nekem héthatárra szóló gyönyöröket éjszakára, csak ő.

Hajnali kettő vagy három lehetett, amikor az emberek oszladozni kezdtek. Nem voltak olyan sokan, mint az eddigi partikon. Martin még odalépett hozzánk, mielőtt mi is indulni készültünk volna.

- Vigyázz rá, Dave. Úgy látom, kissé kimerült a kislány. – Ezzel kétségkívül rám célzott, mire eltávolodtam Dave-től, és hozzásimultam.

- Az éjszaka még csak most kezdődik – suttogtam a fülébe, miközben minden gátlásomat kalitkába zárva a nadrágja eleje felé tapogatóztam.

- Ne velem! – kapta el a csuklóm, mielőtt megérinthettem volna a farkát. – Vele – bökött Dave felé. Odanéztem, majd rámosolyogtam a pezsgőtől szintén bágyadt éji játszópajtásomra. Viszonozta, majd magához rántott.

- Menjünk! – biztatott, bár nem lett volna szüksége rá.

Amikor Dave megcsókolt, viszonoztam, hisz Vanessa arra idomított, hogy megtegyem. Azt is megéreztem közben, hogy felizgult, így nem volt kétséges, mivel fognak telni az elkövetkező órák.

Abba a szobába mentünk, amelybe annak idején Philippel is. Legalábbis baromira hasonlított… Alighogy az ajtó bezárult mögöttünk, Dave újra a karjaiba húzott, majd folytatta, amit a liftben elkezdett; tovább vetkőztetett. Meg sem állt addig, míg végül csak egy bugyi volt rajtam meg a csipkeszegélyű harisnya a lábaimon.

Nem vágytam rá, hogy ezek is lekerüljenek rólam, ő meg belém, de a bogyóktól nem igazán voltam a jelenlegi önmagam. Jobban mondva próbált visszaköltözni belém a régi Nataly.

Dave az ágyra fektetett, és simogatni, csókolni kezdte a testem. Igyekeztem ezeket viszonozni, ahogy tanultam – ösztönből nem akart sikerülni, mert nem Ryannel voltam, sem Bennel –, de Dave lefogta a kezeimet, széttárt lábaim közé helyezkedett, vad csókkal zárta le az ajkaimat, majd utána így szólt:

- Mit szólnál, ha játszanánk egy kicsit?

Rámosolyogtam felelet helyett, mire felemelkedett rólam, a bárszekrényhez lépett, és kivett belőle egy üveg pezsgőt. A dugó pukkanása után gyanútlanul elnyújtóztam az ágyon, a kábulatomnak köszönhetően meg sem fordult a fejemben, hogy bántani akarhat. Nem is tette. Közelebb lépett, és rám locsolt kicsit a pezsgőből, majd lehajolt, hogy lenyalja a melleimről.

- Igazán üdítő… – mormolta. A szabad kezével végigsimított a testemen, de mikor visszafelé haladt a combom belső részén, váratlanul kopogtak. Átmenetileg megmenekültem.

Valóban csak átmenetileg, mert nem voltam felkészülve arra, ami ezután következett.

- Remélem, nem bánod, ha társaságunk lesz – csókolt meg Dave ismét, aztán az ajtóhoz lépett és kinyitotta, mielőtt kinyöghettem volna egy értelmes választ.

Egy idegen pasi lépett be a szobába, azaz lehet, hogy vele is táncoltam korábban, de egy ideje már csúszott a kép… semmiben sem voltam biztos.

Az új érkezőről megtudtam, hogy Rodneynak hívják, de többet nem tartottak szükségesnek közölni velem. Ennek ellenére volt egy tippem, miért van itt.

- Azt hittem, kettesben csináljuk… – motyogtam zavartan Dave-nek, mikor visszamászott fölém, és a segítségemmel gombolni kezdte az ingét.

- Ne aggódj, szivi, megkapod a dupla gázsit – lépett mellénk Rodney, aztán a tarkómnál megragadott és magához húzott, hogy megcsókoljon. – Élvezni fogod, hidd el!

Valamiért különös érzésem támadt velük kapcsolatban, de a korábban pezsgővel bevett szerek megtették a hatásukat: nem foglalkoztam a furcsaságokkal. Tovább vetkőztettem Dave-et, amíg már csak az alsónadrágja maradt rajta, aztán hagytam, hogy a testemet magához szorítva átforduljon velünk az ágyon. Így én kerültem fölé. A szájára hajoltam, hogy megcsókoljam, utána pedig elhúzódtam. Azaz ő tolt el, a melleimet simogatva. Az ágyékomat hozzádörzsöltem már bőven túlizgult szervéhez, mire felnyögött, és lehunyt szemmel adta át magát az érzéseknek.

Végigkarmoltam a mellkasát, hogy rám is figyeljen, ne csak a saját örömére, de amint felnyitotta a szemeit, nem rám nézett, hanem mögém. Aztán megéreztem, mit figyel. Rodney is beszállt a játékba. Mögém térdelt az ágyra, és a hátamhoz simult. Most már négy kéz simogatott, ami még akár régi időkre is emlékeztethetett volna, amikor egyszerre többen kívánták igénybe venni a szolgálataimat, de ott nem volt szó az én élvezetemről, csakis a pasikéról. Ez a kettő itt viszont engem kényeztetett, nem törekedtek mielőbbi kielégülésre.

Aztán eszembe jutott, miért. Van időnk… az egész éjszakát kifizetik, úgyhogy… Nem ellenkeztem. Megpróbáltam élvezni a helyzetet.

Lehunytam a szemem, és Rodney vállára hajtottam a fejem, mire lecsapott a nyakamra. Apró harapásokkal és csókokkal szórta tele a bőröm, és a fenekemnél megéreztem, hogy ő is felizgult, míg Dave egyre erősebben szorított magára, és ritmikusan mozgatta a csípőmet.

- Magaddal hoztad? – nyögte aztán, de nem nekem szánta a szavait, hanem a barátjának, ugyanis ő felelt rá rögtön.

- Naná. Hisz azért vagyunk itt, hogy megmutassuk ennek a kislánynak, mi az igazi élvezet – röhögött fel mögöttem. A hangja sem tetszett, no és az, ahogy ezt mondta.

Az agyam tisztulni kezdett, de a simogatásaik nem szűntek meg. felsikkantottam, amikor Rodney a hasamon át a bugyimba dugta az ujjait, majd aztán szinte azonnal belém is. A kérdéseim elhalasztódtak. Kicsit fájt az érintése, mivel velük ellentétben nem izgatott fel a helyzetünk, és egyikük sem. A testem gépként tette a kötelességét, de a lábaim közül csorgó kéjes nedvességet még én sem bírtam imitálni.

Elkezdtem kicsatolni Dave nadrágját. Szerencsére nem akadályozott meg benne. Abban sem, amikor simogatni kezdtem előbukkanó, már bőven merev farkát. Lassan húzogattam rajta a bőrt, de ő egyre hangosabban nyögött. A másik kezemet a hátam mögé csúsztattam; Rodney gyorsabb volt, mert engem megelőzve bontotta ki magát a ruháiból. Az ujjai mozgása közben nem szűnt meg a testem mélyén. Csakhogy felizgatni még mindig nem volt képes.

Látszólag ez egyiküket sem zavarta, mint ahogy az sem, hogy csak mímelem a fokozódó élvezetet. Dave felemelkedett, és a melleimet borította csókokkal. Rodney pedig félrehúzta a bugyimat, hogy magamba fogadhassam a haverját. Alig pár centin múlt volna ráhúznom magam, mégsem voltam rá képes.

Dave-et eltaszítottam magamtól, mire hanyatt esett, Rodney kezei közül is elhúzódtam, és leszálltam az ágyról.

- Hová, hová? – kérdezte az utóbbi.

A bárszekrényhez léptem, ahol a megbontott üveg pezsgő árválkodott. Időt akartam nyerni. Hogy miért, arról fogalmam sem volt, de úgy éreztem, nem megy. Még nem. Bár a gyógyszerek sikerrel ködösítették a gondolataimat, egyszerűen képtelen voltam megtenni.

- Igyunk még egy kicsit! – javasoltam, miközben mosolyogva visszafordultam feléjük. Mindkettő elvigyorodott, majd váltottak egy pillantást, amitől megint borsódzni kezdett a hátam, úgyhogy ha már a kezemben volt, gyorsan meg is húztam az üveget.

Rodney lépett előbb mellém, és alighogy elvettem a számtól, ő tapasztotta be azt a sajátjával. A csók közben elcsente a kezemből az üveget, és amint abbahagytuk, ő is belekortyolt. Aztán megint lerakta. A jelek szerint én sajnos jobban érdekeltem, mint a pia, mert újra mindkét keze rajtam keringett, aztán a fenekemnél fogva felemelt, és a hátamat a falnak döntve a combjaim közé furakodott.

Az ujjait megint igyekezett belém mártani, de én még mindig olyan száraz voltam, mint a sivatag. Egészen rendhagyóan próbálta leküzdeni ezt az akadályt; elemelt a faltól, visszavitt az ágyhoz, ráfektetett majd szétfeszítette a térdeimet és hevesen nyalni kezdett.

Lehunytam a szemeimet, mert még elviselni is borzalmas volt mindezt, nemhogy látni… Komoly erőfeszítéseket téve harcoltam az undorom ellen. Mégsem bizonyult megfelelőnek a szer, amivel el akartam érni a totális öntudatlanság szintjét, vagy csak több kellett volna belőle, mindenesetre csődöt mondott a tervem. Nem tudtam elvonatkoztatni a tényektől, sem a két jelenlevő pasitól. Nem ők voltak azok, hanem két idegen.

Rodney még nyalt, sőt, az ujjait is ki-be huzigálta bennem, amikor Dave a melleim fölé hajolt, és azok csúcsait vette célba a nyelvével. Ha nem lett volna két másik pasi az életemben – meg a gondolataim közt –, tán még élvezni is tudtam volna, ami történik velem, mert az engem kényeztető egyének nem voltak se csúnyák, se öregek, de így…

- Én is meg akarom kóstolni – hallottam meg Dave hangját. A cserét nem észleltem, de már ő csinálta azt, amit az imént Rodney. Amaz meg az arcomhoz hajolt és az ízemmel a nyelvén az ajkaimra tapadt.

Eddig a lepedőt markoltam, most viszont eltapogatóztam az ágyon, amíg valamelyikük testébe nem botlottak az ujjaim. Rögtön arrafelé vettem az irányt, amerre a vágyait sejtettem, majd rátalálva simogatni kezdtem.

- Ez az! – nyögte Rodney elszakadva a számtól. Vagyis őt találtam meg, bár ez csaknem mindegy volt.

Pillanatok múlva eltűnt belőlem Dave nyelve és feljebb csúszott rajtam.

- Ezt élvezni fogod – jósolta, de tévedett. Egy kicsit sem volt jó érzés, amikor belém mártotta a farkát, rögtön tövig.

Megpróbáltam kiszabadulni alóla, de erősen leszorított, sőt, Rodney is segített neki azzal, hogy lefogta a kezeimet. Minden sikolyomról azt hitték, hogy az élvezetemet nyilvánítom ki. Esélyem sem volt szabadulni, főleg, amikor a számat is befogták.

A tablettáim és az elfogyasztott pezsgő együttes, igen csekély hatása ezekben a percekben múlt el véglegesen. Dave azonban végeérhetetlenül döfködött; minél inkább kiszáradtam, ő annál jobban izgalomba jött.

Tehetetlenül vergődtem, majd átvillant az agyamon, amit Vanessa sulykolt belém. Azt kapom, amit nyújtok. Így hát széllel szembe fordultam és elernyesztettem a testem. Célzatosan Rodneyra pillantottam, aki megértette a jelet és lassan elengedte az egyik kezem. Egyből Dave derekába karmoltam, aki először felordított, majd mosolyogva rám nézett.

- Na, végre! – mormolta, és gyorsabb tempóra váltott. Alig vártam, hogy végezzen.

Rodney ekkor elengedte a másik csuklómat is, a kezemet viszont a farkára helyezte. Ütemesen verni kezdtem, miközben ők továbbra is azt hitték, hogy most már én is élvezem.

Kis idő múlva Dave elvesztette végre az önuralmát, még erősebben szorította a csípőmet, lökött még néhány nekem fájdalmasat, majd elsült bennem.

A csata véget ért, de a háború még közel sem.

Dave megpaskolta a combom, és mielőtt kiszállt volna belőlem, megcsókolt, ami nála azt jelentette, hogy csaknem ledugta a nyelvét a torkomon.

Hányingerem támadt, de nem csak ettől. Rodney rögtön rám mászott, ám előbb hasra fordított a pezsgő- meg spermafoltos lepedőn. A hajamba markolt, miközben széttolta a lábaimat, közéjük térdelt, a csípőmet felemelve pedig habozás nélkül belém hatolt. Azért volt így jobb, mert lehunyhattam a szemem, és megkísérelhettem másra gondolni színlelt nyöszörgésem közepette. Nem sikerült.

Rodney legalább olyan hosszú ideig csinálta, mint Dave, aki félidőtájt a fejemhez csúszott és azt akarta, hogy a számmal élesszem újra a testét. Már csak a pénz járt a fejemben, amit mindezért kapni fogok. Mindent megtettem, amit csak kitaláltak, a repertoárjuk még így is babapiskóta volt Tonyéhoz képest.

Sorban váltogatták egymást bennem, akárcsak a pózt, meg a helyszínt; nem mindig az ágy volt a kiszemelt kellékük ahhoz, hogy tovább gyötörjenek. A végén már alig álltam a lábamon. Sokkal nehezebb volt megjátszanom magam, mint valaha hittem volna.

Kissé révülten, és kimerülten dőltem az ágyra, amikor úgy tűnt, végre ők is szünetet akarnak tartani. Aztán rájöttem, hogy a java még csak most következik.

- Igyunk erre a feledhetetlen éjszakára – mondott tósztot rekedt hangon Dave, majd ellépdelt a pezsgőért, és töltött nekünk három pohárba valót.

Rodney nem vette el tőle rögtön, valamit matatott az ágy mellé szórt nadrágjában. Én azonban egyből meghúztam a piát. Égett a torkom, ahogy végigcsúszott rajta a hűs folyadék. Jól esett, de túl gyorsan ittam, és megszédültem.

Felültem, majd fel is álltam az ágyról, hogy egy kis friss levegőt szívjak, mielőtt elhányom magam, de Rodney visszatartott a derekamnál fogva.

- Hé, még nem végeztünk! – Ezek szerint jól sejtettem.

- Máris jövök, csak a mosdóba megyek – változtattam meg a terveimet. Ezt már hagyták.

Megmostam az arcom, bár egy zuhany is rám fért volna, aztán a kád szélére ültem, hogy kifújjam magam. Eltűnődtem rajta, mi vár még rám. Az eddigiek fényében már tök mindegy volt. Csak azt nem értettem, miért van sírhatnékom… Miért érdekel, hogy mit tettem, vagyis mit hagytam, hogy tegyenek velem, ha mást úgyse? Azt meg főleg nem, akit érdekelhetne… Habár én küldtem el, és ő csak szót fogadott… Biztos visszament a feleségéhez.

Ben is eszembe jutott. Reméltem, hogy nem vágta nagyon földhöz a tudat, hogy én mit művelhetek ma éjjel… Aztán rájöttem, hogy dehogynem, hiszen szerelmes belém!

Az elkeseredettség egyre növekedett bennem. A hányingerem viszont elmúlt, és úgy döntöttem, tovább iszom, attól legalább egy kis időre – reggelig – elfeledem, kiknek okoztam fájdalmat.

A szobába lépve két „vendégem” pillantása kísérte végig, ahogy az ágyig lépdelek. Ott Dave kapott el, és rántott le rögtön maga mellé. Azonnal megcsókolt, de én előbb még inni akartam. Határozottan toltam el magamtól, és követeltem a nedűt.

- Máris, cicus, csak türelem – nyúlt az üvegért. Hátrahúzta aztán a fejemet, hogy a párnára kerüljön, és magasról töltötte a számba az italt. Finom volt. A nyakamon végigcsorgó, mellé ment folyamot ő nyalta fel a nyelvével.

Aztán megéreztem valami furcsa, nagyon óvatos és lágy érintést a hasamtól indulva a melleim felé. A mellbimbóimat is körbeölelte a dolog, aztán megállt.

- Van egy százasod? – tette fel a kérdést Rodney, nyilván Dave-nek, aki ekkor eltávolodott tőlem, és a saját nadrágjához lépett. Egy darab papírpénzzel tért vissza, melyet máris összecsavart.

Ez csak egyetlen dolgot jelenthetett.

Mielőtt odanéztem volna, már tudtam, mi volt az előbb az a fura érzés, mégis leellenőriztem, nem tévedek-e véletlenül. Nem tévedtem. Rodney kokainnal szórta tele a bőröm. Aztán az összegyűrt százasért nyúlt, rám vigyorgott, majd felszippantotta.

Dave követte a példáját. A por maradékát egyszerűen felnyalták rólam. Aztán ismét Dave volt az, aki a szemembe nézett. Azt a bódult örömöt láttam rajta, amit valami egészen más miatt Ryan arcán, mikor a neje közölte vele a gyermekével kapcsolatos tényt.

A szívem sajdult még egy utolsót, minden mindeggyé vált, aztán hirtelen a saját hangomat hallottam.

- Én is kaphatok belőle, fiúk?